Az emberi természet egyik legnagyobb vonzódása: a táboron belül lenni, azaz beilleszkedni, elfogadottá válni, idomulni a többséghez, keresni annak tetszését. Könnyen engedünk a „tömegvonzásnak”, a többséghez tartozást helyezve más, fontosabb szempontok elé – akár tudatosan, akár öntudatlanul. Ha az emberi természetet elemi erővel vonzza a táboron belül tartózkodás, akkor egész hitünknek és életünknek az az egyik legnagyobb próbája: merünk-e a táboron kívül lenni Jézussal? 

Jézus eljött a bűn sötétjében bolyongó világunkba, hogy bemutassa Isten szeretetének világosságát – hogy legyen „VELÜNK AZ ISTEN”. Ezért jövendölték róla, hogy „nevét Immánuelnek nevezik”.    

„Csuda, mint megszentelte és megáldotta Isten Károlyi fordítását! Ezzel a fordítással élnek mindenféle vallású magyarok, a római katolikusokon kívül, akik nagyobbára a Káldi fordításához tartják magokat köteleseknek. Sokszor is nyomtattatott ez ki az időtől fogva mindenféle formában. Vagyon is ez értelmes, szép magyarsággal, amelyet utána is pallérozgattak a tudós emberek, mikor újólag kinyomtatták.” (Bod Péter: Magyar Athenas, 1766)

„Halljátok meg a szót, amit az Úr szól néktek, Izrael háza! Ezt mondja az Úr:
A pogányok útját el ne tanuljátok, és égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól!”
(Jeremiás 10,1–2)

A reformáció emléknapján, október 31-én emlékezzünk arra, hogy a reformáció idején az evangélium felfedezése természetes úton vezetett a „sola Scriptura” („egyedül a Szentírás”) elvéhez, hiszen világossá vált, milyen kincseket rejt a Biblia, amely Isten kinyilatkoztatásának vallja magát.

Gyakran „kicsúszik az idő a kezünkből”, „időzavarba kerülünk”, ahogy mondani szoktuk. Jó hír, hogy az ezzel kapcsolatos tudás, képesség megszerezhető, mert Isten ezt felkínálja nekünk.

„Emeljétek fel a fejeteket…!”

A média híradásainál, valamint különböző nyilatkozatokban refrénként ismétlődik ez a mondat: „Reméljük, mielőbb visszatér az élet a régi, rendes kerékvágásba.”

Ezzel kapcsolatban érdemes elgondolkodni a következőkről:
– Tényleg visszatér? Reális remény ez a tényszerűségeket számba véve?
– „Rendes” volt-e a régi kerékvágás, jó-e, ha oda tér vissza a civilizáció?
– Mi, személyesen, merre vesszük az irányt a járvány lecsendesedése után?

​„A bibliai igazságok megértése nem annyira az értelmi képességen múlik, hanem inkább a céltudatosságon és az igaz élet utáni vágy őszinteségén.”

Milyen eligazítást találhatunk ezekre vonatkozóan a Bibliában?

Ki az a kőszikla, amelyre az egyház épült? Máté 16,18 írásmagyarázata és értelmezéstörténetének áttekintése.

A Szentlélek legfőbb és legelső adománya a szeretet, amely a hit általi megigazulás nyomán, azonnal kitöltetik az ember lelkébe (Rm 5,5). Valódi szeretet nélkül akár a leghatalmasabbnak és leghitelesebbnek tűnő lelki ajándékok is teljességgel értéktelenek, illetve hamisak (1Kor 13,1–3).

Jób könyvének vannak még fel nem tárt mélységei, amelyek a megértett igazságokat is árnyalhatják, tovább mélyíthetik. A következőkben néhány olyan újszerű felvetést teszünk – olykor régiek fölelevenítése mellett –, amelyek segíthetnek egyes problémás részletek megértésében, illetve a könyv világos alaptanításaihoz történő csatlakoztatásukban.

A Biblia használati utasítás az emberhez: ha elromlik, benne van a javítási útmutató is. Az Ige szerint ha rabokat látogatunk meg, az olyan, mintha a Megváltót látogatnánk meg: „…fogoly voltam, és eljöttetek hozzám…” (Mt 25,36) Isten országa a börtönfalakon belülre is kiterjed, a Teremtőnek nagyszámú népe van a rácsok mögött is.

Sokan úgy gondolják, Jézus azért jött el, hogy megszabadítson a Törvénytől, amely megkötöz. Azonban már a Törvény is azért adatott, hogy a bűneinktől megtisztítson, és Jézus küldetése is az, hogy »a mi bűneinket elvegye« (1 Jn 3,5).