Keresztény Advent Közösség
Hírek, Kürtszó Elemzések, tanulmányok Testi-lelki egészség Biblia

„Az igazságtalan tettekbe foglalt igazság a világunkra szórható legnagyobb átok”

Dátum: 2023. május 15. Szerző: Vigh Ágnes

A Szentírás alapján keressük a választ arra a kérdésre, mi a Krisztus tanítványai közötti egység titka, biztosítéka (Eféz 4,1–6).

 


A Krisztushoz és elhívásához méltó keresztényi élet alapvető kívánalma


„Kérlek azért titeket én, aki fogoly vagyok az Úrban,
 hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok.”
 (Eféz 4,1)

„A Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat.” (Fil 1,27)

„Járjatok méltón az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel
 gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében.”
 (Kol 1,10)

„Kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat,
 aki az Ő országába és dicsőségébe hív titeket.”
 (1Thess 2,12)

Óriási kiváltság, megtiszteltetés Krisztus tanítványának lenni, de nagy felelősség is. (Még inkább látjuk ezt, ha tudjuk, hogy a magyar nyelvünkben kereszténynek fordított szó esetében az eredeti, újszövetségi görög szó jelentése: krisztusi.) Nem az a keresztény, aki hiszi, hogy Isten létezik, sőt a korunknak szóló bibliai igazságokat és próféciákat is érti, hanem az a keresztény, akinek mindennapi életében a Lélek gyümölcsei mutatkoznak. Soha ne felejtsük el, hogy cselekedeteink hangosabban beszélnek, mint a szavaink. 

  • „Egy fa értékét nem a neve, hanem a gyümölcse határozza meg. Ha a gyümölcs értéktelen, a név nem mentheti meg a fát a pusztulástól. János kijelentette a zsidóknak, hogy Isten előtti helyzetüket jellemük és életük határozza meg. Hitvallásuk semmit sem ér. Ha életük és jellemük nincs összhangban Isten törvényével, akkor nem az Ő népe.” (Ellen G. White: Jézus élete, 107. o.) 

Az Isten és Sátán közötti harc színtere a földünk, és minden tettünkkel vagy az egyik, vagy a másik oldalon foglalunk állást. Nem lehetünk „középutasok”. Ezért kérlel bennünket az apostol, hogy a mindennapi életünkkel, hétköznapi tetteinkkel tegyünk bizonyságot keresztény voltunkról, Istenhez tartozásunkról. Isten neve akkor is megdicsőül, ha nincs lehetőségünk szólni az Ő igéjéről, de cselekedeteink tanúskodnak mellette, bemutatva az Ő jellemét. Milyen szomorú, amikor magukat hívőnek valló emberek magatartása miatt a kívülállók megbotránkoznak, és még távolabb kerülnek Istentől (Rm 2,14).

Sokszor azt gondoljuk egy-egy tettünkről, megnyilvánulásunkról, hogy ez apróság, de éppen az apró dolgok mutatják meg igazán a szívünk, jellemünk milyenségét.

  • Az igazságtalan tettekbe foglalt igazság a világunkra szórható legnagyobb átok. De az az igazság, amely Jézusban megnyilatkozott, az élet illata az életre.” (Ellen G. White, The Review and Herald, 1900. december 4.)
  • A világ Megváltója kijelenti, hogy nagyobb bűnök is vannak, mint amelyekért Sodomának és Gomorának el kellett pusztulnia. Akik hallják az evangélium bűnbánatra hívó szavát, és nem szívlelik meg, bűnösebbek Isten szemében, mint Sittim völgyének lakói. És még nagyobb azoknak a bűne, akik vallják, hogy ismerik Istent és megtartják parancsolatait, de jellemükben és mindennapi életükben megtagadják Krisztust.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 165. o.)

Isten igéinek fényében vizsgáljuk meg az életünket: vajon úgy járunk-e, ahogy az elhívásunkhoz illik?

 

Alázat – valóban alapvetően fontos keresztényi jellemvonás?

„Járjatok úgy, mint illik, teljes alázatossággal…” (Eféz 4,2)

„Vegyétek fel magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem,
 hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a lelketeknek.” 
(Mt 11,29)

„Így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent:
 Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, 
hogymegelevenítsem
az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.” (Ésa 57,15)

„Isten a kevélyeknek ellenük áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.” (Jak 4,6)

„Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt,
 hogy felmagasztaljon titeket annak idején!”
 (1Pt 5,6)

Az Ige szerint Istennel való kapcsolatunk alapja az alázat. De a testvéri közösségben sem lehet valódi egység enélkül, és nem lehet lelkeket megnyerni Krisztusnak. Az „én különb vagyok nálad” lelkület – még ha nem is hangzik el így szóban – visszataszító.

Péter akkor vált alkalmassá a „bárányok legeltetésére”, amikor bukása után megalázódott, és belátta, hogy nem különb a többieknél. Jézus három ízben feltett kérdésére adott alázatos felelete – „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy én szeretlek téged” – tanúskodott arról, hogy alkalmassá vált a nyáj pásztorolására. Ekkor már tudta szánni a gyengét, tudta inteni a bűnöst azzal a lelkülettel, amely egyedül alkalmas mások megsegítésére, lelki sebek gyógyítására.

Pál több mint két évtizedes apostoli szolgálat után őszinte alázattal jelenti ki: „Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én.” (1Tim 1,15)

Mi jellemzi az alázatos embert, honnan lehet felismerni a valódi alázatot? Csak néhány jellemzőt említve: Nem lehet megsérteni. Nem álszerény, de az elért eredményeit Istennek tulajdonítja, Őt dicséri értük. Nem értékeli túl a saját véleményét. Gondolatban sem tartja magát többre a másiknál. Ahogyan az Igében olvashatjuk: „Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván magatoknál.” (Fil 2,3) 

  • „A valódi alázat arra vezeti az embert, hogy Krisztust és az Ő igazságát magasztalja, s hogy megértse, ő maga is mennyire teljesen Istentől függ. Sokszor fájdalmas megtanulni az alázat leckéit, azonban semmi más nem válik ennyire a javunkra. Azért jár fájdalommal az alázat elsajátítása, mert fejünkbe szállt a magunk hamis értékelése. Hiúság és kevélység tölti be a szíveket. Egyedül Isten kegyelme tud változtatni ezen.” (Ellen G. White: Bizonyságtételek, IV. köt., 378. o.)
  • „»Amely esztendőben meghalt Uzziás király, láttam az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betöltötte a templomot.« (Ésa 6,1) – Amikor Isten szolgájának megengedik, hogy szemlélje a menny Istenének dicsőségét, és bizonyos fokig megérti Izráel szentjének tisztaságát, akkor ahelyett, hogy szentségével kérkedne, lelke szennyezettségéről fog meghökkentő vallomást tenni. Ésaiás mély alázattal kiáltotta: »Jaj nekem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregek Urát látták szemeim!« Ez nem az az erőltetett alázat és szolgalelkű önbírálat, amelynek közszemlére állítását sokan erénynek tartják. Arra a hamis alázatra a büszkeséggel és a maga nagyratartásával teli szív késztet. Sokan vannak, akik szavaikkal lekicsinylik magukat, de keserűen csalódnak, ha ez nem vált ki dicséretet, elismerő szavakat másokból. A próféta belső meggyőződése azonban valódi volt. Amint emberi gyengesége és torzult vonásai az isteni szentség, világosság és dicsőség tökéletességével kerültek szembe, a próféta mindenestől alkalmatlannak és méltatlannak érezte magát.” (Ellen G. White: „A Te Igéd igazság”, 82. o.) 
  • Isten nem részesíti bűnbocsánatban azt, akinek a bűnbánata nem terem alázatot.” (Ellen G. White, 11. kézirat, 1888) 
  • „Ne feledjétek, hogy az alázat az az ajtó, amely Isten kegyelmének gazdag bőségéhez vezet.” (Ellen G. White: Bizonyságtételek, I. köt., 598. o.) 
  • Legyen az életünk folyamatos megtérés és alázat. Szüntelenül meg kell térnünk, hogy szüntelenül győzők lehessünk. Ha állandóan alázatosak vagyunk, akkor győzők leszünk.” (Ellen G. White, 92. kézirat, 1901) 

 

A szelídség cselekedetei

 

„Járjatok úgy, mint illik, teljes alázatossággal és szelídséggel.” (Eféz 4,2)

„A szelídek öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.” (Zsolt 37,11)

„A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!” (Fil 4,5)

„Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd volt,
 minden embernél inkább, akik e föld színén vannak.”
 (4Móz 12,3)

A szelídség „összetett” jellemvonás, sok-sok megnyilvánulása van. A következő idézet mintegy definícióját adja a bibliai értelemben vett szelídségnek: 

  • „Becses tulajdonság a szelídség, amely kész zokszó nélkül szenvedni, próbákat elviselni. A szelídség türelmes, igyekszik boldog lenni bármilyen körülmények között. A szelídség mindig hálás… A szelídség elviseli a csalódást, nem torolja meg a bántalmakat. A szelídség nem duzzog némán, szó nélkül elvisel. A mogorva természet a szelídség ellentéte, csak megsebez, fájdalmat okoz, anélkül, hogy örömet szerezne.” (Ellen G. White: Bizonyságtételek, III. köt., 335. o.) 

Mózesről azt mondja az Ige, hogy minden embernél szelídebb volt. Miben nyilvánult meg a szelídsége? Az őt ért bántásokat, támadásokat nem torolta meg, nem sértődött meg, nem volt bosszúálló, sőt életét is feláldozta volna népéért. Jóval, szeretettel viszonozta a rosszat. Ugyanakkor határozottan kiállt Isten ügye és igazsága mellett, megalkuvást nem ismerve.

Isten szemében a szelídség igen értékes jellemvonás. Nagy szükségünk van ennek megszerzésére most, hiszen az előttünk álló nehézségek fokozottan fogják próbára tenni a szelídlelkűségünket. 

  • „A külső ékességek a halandó testet díszítik, a szelídség a lelket szépíti meg, és kapcsolja össze a véges embert a végtelen Istennel. Ez az a dísz, amelyet Isten a leginkább értékel… A mennyei angyalok azt fogják feljegyezni azokról, akik az Úr Jézus Krisztusra hagyatkoznak, szelídségben és alázatosan járnak vele, hogy ők vannak a legjobban felékesítve.” (Ellen G. White, The Review and Herald, 1881. január 18.)

  

Az igaz jellem elengedhetetlen kívánalma: hosszútűrés, egymás elviselése szeretetben

 

„…hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben.” (Eféz 4,2)

„A szeretet hosszútűrő…” (1Kor 13,4)

„Te bűnbocsánat Istene vagy, könyörülő és irgalmas,
 hosszútűrő és nagy kegyelmességű.”
 (Neh 9,17)

Milyen kevéssé vagyunk hosszútűrők egymással szemben! Ellenben Isten hány éve/évtizede hordoz bennünket türelemmel, szeretettel, mennyire hosszútűrő irántunk. A legnagyobb igazságtalanság részünkről, ha hálásan elfogadjuk Istennek ezt a hosszútűrését, de mi nem akarjuk megadni egymásnak. Gondoljunk az adós szolga példázatára!

Gyakran előfordul, hogy alaposan próbára tétetik a türelmünk ingerlő körülmények között, de soha ne feledjük, hogy amit Isten kér, vár tőlünk, az nemcsak egyszerűen felszólítás, hanem egyben ígéret is. Ő adja hozzá az erőt, hiszen „nála nélkül semmit sem cselekedhetünk”.

Jézus földi élete is az irántunk tanúsított hosszútűrés és szeretetben elszenvedés tökéletes példája: „Óh, hitetlen és elfajult nemzetség, vajon meddig leszek veletek? Vajon meddig szenvedlek titeket?” (Mt 17,17) 

  • „Isten mindent látó szeme mindenki hibáját és uralkodó szenvedélyét észreveszi, mégis hordozza hibáinkat és könyörül erőtlenségeinken – ezért megparancsolja népének, hogy ugyanolyan gyengéd és türelmes lelkületet tanúsítsunk egymás iránt.” (Ellen G. White: Tanácsok a gyülekezeteknek, 177. o.)
  • „Ha már tévedsz, inkább tévedj a könyörület és a hosszútűrés, mint a türelmetlenség oldalán.” (Ellen G. White: Bizonyságtételek, IV. köt., 64. o.)
  • „Amíg ezen a földön élünk, áldatlan hatásoknak vagyunk kitéve. Bosszúságok teszik próbára idegeinket. De ha jó lelkülettel viseljük el ezeket, jellemünkben keresztény vonások fejlődnek ki. Ha Krisztus bennünk lakik, türelmesek, kedvesek és elnézőek leszünk, vidámak a bosszantások és ingerlések között is. Miközben napról napra és évről évre legyőzzük énünket, nemes lelkű hősökké formálódunk. Ezt kaptuk feladatként, de Jézus segítsége, kitartó igyekezet, rendíthetetlen elhatározás, folytonos éberség és szüntelen imádkozás nélkül ezt nem lehet megvalósítani. Mindenkinek meg kell vívnia a maga egyéni harcát. Közreműködésünk nélkül Isten sem tudja jellemünket nemessé és életünket hasznossá tenni. Akik kitérnek a harc elől, nem érzik a győzelem ízét és örömét sem…
    Összezavarodunk a mindennapi kis próbákban, és megengedjük, hogy ezek sértsenek, háborgassanak minket… Pedig a legfontosabb áldások a mindennapi háborgatások türelmes hordozásából származnak… A következetes élet, az elnéző türelem, az ingerléssel szemben is nyugodt lelkület mindig a legmeggyőzőbb érv és a legkomolyabb vonzerő.” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 487., 494. o.)
  • „A szeretet nemcsak elviseli mások hibáit, hanem jókedvvel tűri el a szenvedést és a kényelmetlenséget… Ez a szeretet soha el nem múlik (1Kor 13,8), soha értékét nem veszti. A szeretet mennyei jellemvonás. Tulajdonosa pedig becses kincsként viszi magával Isten városának kapuján át.” (Ellen G. White: Bizonyságtételek, V. köt., 169. o.)

 

Miről tesz bizonyságot a testvérek közötti egység, és mit eredményez a megvalósulása?

 

„Igyekezve megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékében.” (Eféz 4,3)

„Hogy mindnyájan egyek legyenek, amint te énbennem, Atyám, és én tebenned,
hogy ők is egyek legyenek mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.
És én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, őnekik adtam,
hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk.”
 (Jn 17,21–22)

Nem létezhet igazi egység alázat, szelídség, szeretet, hosszútűrés nélkül. Az ige felszólít, hogy igyekezzünk az egység megvalósítására és megtartására. Igyekezzünk és vigyázzunk, mert Sátán folyamatosan támad, meg akarja ezt akadályozni, hiszen tudja, hogy Isten népének ereje az egységben van. 

  • „Az egységben erő és győzelem van, a széthúzásban pedig gyengeség és vereség.” (Ellen G. White: Bizonyságtételek, V. köt., 488. o.)

Jézus olyan egységet tár elénk kívánalomként, amilyen a három isteni személy között van. Ilyen egység csakis Isten által, Őbenne, az igazságban valósulhat meg emberek között, az egyes tagok Istennel való személyes kapcsolatának ápolásával. Amikor az Ige késztetésére fellelkesedünk, hogy igazi egységre törekedjünk, úgy vélhetjük, könnyű erre eljutnunk. Be kell látnunk azonban, hogy ez a legnehezebb dolog, mert ehhez az „én”-nek kell megfeszíttetnie mindenkiben – azaz a legnagyobb csatát kell megvívnunk és a legnagyobb győzelmet kell aratnunk önmagunk fölött. 

  • „Az életben mindenfajta társulás önuralmat, türelmet és megértést igényel.” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 483. o.)

Önzésre hajlamos lényünk miatt csak a Szentlélek újjáteremtő hatalma által lehetséges olyan egységre jutnunk, amilyenért Jézus imádkozott. A késői eső ennek megvalósulása nyomán áradhat ki Isten megtisztult, maradék népére – amiképpen a tanítványokra is akkor töltetett ki a korai eső, amikor eljutottak az „egy szív, egy lélek, egy akarat” lelki magaslatára. 

  • „Isten szándéka az, hogy a Szentlélek megszentelt emberi eszközökön keresztül munkálkodjék. Isten kinyitotta az ajtót a menny és a föld között, melyet semmilyen hatalom nem zárhat be. Arra szólít fel mindenkit, legyen tiszta és megszentelt, hogy Isten műve befejeződhessen. Ha Isten népe helyes kapcsolatba kerül Urával és egymással, akkor a Szentlélek teljes erővel áradhat ki az egész test harmonikus egységére. Nyilvánvaló, hogy semmi sem gyengíti az egyházat úgy, mint a széthúzás és az egymás közötti harc. Semmi sem ellenkezik annyira Krisztussal és az igazsággal, mint ez a lelkület.” (Ellen G. White: „A Szentlélek eljő reátok”, 85. o.) 
  • Ha a magukat Isten népéhez tartozónak vallók elfogadnák az Igéből rájuk sugárzó világosságot, eljutnának arra az egységre, amelyért Krisztus imádkozott: a Lélek egységére a békesség kötelékében.” (Ellen G. White: A nagy küzdelem, 379. o.) 
  • „A különböző természetű emberek között uralkodó összhang és egység a legerősebb bizonysága annak, hogy Isten elküldte Fiát e világra, hogy megmentse a bűnösöket. Kiváltságunk bizonyságot tenni erről. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, alá kell rendelnünk magunkat Isten akaratának… A sokáig ápolt kis nézeteltérések olyan tettekre vezetnek, amelyek megsemmisítik a keresztényi közösséget. Ne engedjük meg az ellenségnek, hogy ilyen módon előnyt szerezzen!… Ha Isten népe teljesen elhiszi Krisztus imáját, és megvalósítja tanítását a mindennapi életében, akkor sorainkban egységes cselekvést láthatunk majd… Ezt az egységet azonban csak Isten Lelke hozhatja létre… Ha oly mértékben törekszünk az egységre, ahogyan Isten azt kívánja, akkor elérjük.” (Ellen G. White: Tanácsok a gyülekezeteknek, 44–45. o.) 
  • „A világnak arra van szüksége, hogy meglássa annak a csodának a kibontakozását, amely összeköti a szíveket keresztényi szeretetben Isten népe körében… Akarjátok-e bebizonyítani az életetekben, mit tehet Isten igazsága azokért, akik szeretik és szolgálják Őt? Isten tudja, hogy mivé lehettek, tudja, mit tehet értetek az isteni kegyelem, ha isteni természet részeseivé lesztek.” (Ellen G. White: Bizonyságtételek, IX. köt., 188. o.) 

 

Ami összeköt bennünket a hívő közösség tagjaiként, erőt ad az egység megtartásához

 

„Egy a test és egy a Lélek, miképpen elhívatásotoknak egy reménységében hívattatok el.
 
Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek
 
felette van, s mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.” (Eféz 4,4–6)

„Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet
 nyertek a mi Istenünk és megtartónk, Jézus Krisztus igazságában.”
 (2Pt 1,1)

Összeköt bennünket testvéreinkkel az elhívás, a közös cél, az üdvösség reménysége, a közös célért végzett szolgálat, az Istennel szerzett közös tapasztalatok. Ugyanazon test tagjai vagyunk („egy test vagyunk sokan”), és ez a közösség szorosabb tud lenni, mint az olyan vér szerinti kötelék, ahol nincs meg a lelki egység.

Az Ige arra is rávilágít, hogy az egység egyik alappillére az „egy hit”. Sátán ezen a területen is megpróbálja megbontani a testvéri közösség egységét hamis tanítások által. Mindent tegyünk meg a „Lélek egységéért a békesség kötelékében”, ugyanakkor megalkuvás nélkül ragaszkodjunk a szilárd igei alapokhoz, mert az ezektől való elhajlás veszélyezteti az üdvösség elnyerését, és a közösség egységét is megrontja. 

  • „Krisztus az összekötő láncszem és aranykapocs, Ő köti össze a hívőket Istenben. Nem szabad, hogy ebben a kritikus próbaidőben elkülönülés legyen! Így szól a Szentírás Isten népéről: »Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei Istennek, kik felépíttettetek az apostolok és próféták alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület szép renddel rakattatván, növekedik szent templommá az Úrban.« (Eféz 2,19–21) Isten gyermekei egységes egészet képeznek Krisztusban, aki figyelmünk középpontjába állítja keresztjét. Mindazok, akik hisznek, egyek Őbenne.” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból, III. köt., 21. o.)

(Az Efézusiakhoz írt levél [Biblia-tanulmányok, 2023/2.] című könyv 68–80. oldalán
megjelent tanulmány szerkesztett változata. BIK Könyvkiadó, Budapest, 2023,
https://www.bikkiado.hu/termek/az-efezusiakhoz-irt-level-2023-2)

 

 

 

 

 

További cikkeink:

Szeretettel köszöntünk mindenkit!

2022. június 26.

Kedves érdeklődők, gyülekezeteink istentiszteleti beosztását itt lehet megtekinteni. Online alkalmaink továbbra is követhetőek. Weboldalunk jobb oldalán található "Youtube élő adás" feliratra kattintva szombat délelőttönként tizenegy órakor élő istentisztelet látható. Továbbá Youtube csatornánkon és médiatárunkban rendelkezésre állnak korábbi video- és hanganyagaink.

Mindenkit szeretettel várunk!

„Minderről semmit sem tudtak az apostolok húsvét előtt” – Roland de Pury a lélek halandóságáról

2023. április 09.

„Az apostolok nem csupán egy közönséges holttestet láttak, hanem Isten Fiáét. És akkor megértették: a halál nem átmenet, nem alvás, hanem pokoli realitás, a bűn zsoldja, Isten átka. A halál nem az a terület, ahol mi átmenetileg, látogatóként időzhetünk. A halál annak az állapota, aki Istentől elszakadt, bűnös ember. A Biblia így nevezi ezt az állapotot: pusztulás, sötétség, sír vagy gyehenna. Minderről azonban semmit sem tudtak az apostolok húsvét előtt. A húsvét azonban visszavetíti fényét a nagypéntekre is, Isten világossága a sötétségben fénylik. A bűnök megbocsátása nyomán tudjuk csak meg, hogy mi a bűn és a halál. A húsvét megértése megelőzi a nagypéntek megértését. Először is arra vezet rá bennünket, hogy egészen egyszerűen kijelentsük: a keresztény olyan ember, aki nem a lélek halhatatlanságában hisz. Hiszi azt, hogy Isten, aki a testet és a lelket megalkotta, átok alá vonta a testet és a lelket a halálban, majd Jézus Krisztusban – merő kegyelméből, mely a testre és a lélekre egyaránt vonatkozik – a halálból feltámasztja az embert. Nem található a Bibliában semmi olyan kijelentés, ami bennünket arra indítana, hogy valami mást higgyünk. Különben Jézus nem halt volna meg egészen, és nem tért volna vissza egészen az életbe.”

William D. Edwards, MD – Wesley J. Gabel, MDiv – Floyd E. Hosmer, MS, AMI: Jézus fizikai haláláról

2023. április 09.

„Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Jézus Krisztus engesztelő áldozata, a bűnöst befedező helyettes áldozata Megváltónk végtelen lelki-fizikai szenvedésével járt. Mindannyiunkért hozta ezt az áldozatot, a mi bűneinkért sebezték meg, értünk vállalta a borzalmas halált. Mit mond az orvostudomány Jézus kivégzéséről?