A Biblia a menny üzenete
A reformáció emléknapján, október 31-én emlékezzünk arra, hogy a reformáció idején az evangélium felfedezése természetes úton vezetett a „sola Scriptura” („egyedül a Szentírás”) elvéhez, hiszen világossá vált, milyen kincseket rejt a Biblia, amely Isten kinyilatkoztatásának vallja magát.
„Ismerjük, Uram, a mi gonoszságainkat, atyáink bűnét, bizony vétkeztünk ellened!
Ne vesd meg a Te nevedért, ne gyalázd meg a Te dicsőséged székét!
Emlékezzél, ne rontsd meg a velünk való szövetségedet!”
(Jer 14,20–21)
Szálljanak fel imáink Istenhez átalakító, átformáló kegyelméért! Minden gyülekezetben komoly, Istent és az Ő igazságát kereső áhítatokat kellene tartani. Bízzunk az Úr ígéreteiben, és kérjük Őt élő hittel a Szentlélek kitöltésére. Ha a Szentlélek megpihen rajtunk, akkor értjük meg az Úr szavának lényegét, mondanivalóját.
Amikor a gyülekezetek élővé és munkálkodóvá válnak, válaszul kérésükre Isten elküldi Szentlelkét. Akkor az Ige igazságát új érdeklődéssel kutatják, és mint mennyei kinyilatkoztatást fedezik fel. Az ihletettség minden megnyilatkozását, amely Jézus Krisztusra vonatkozik, mélyen szívükbe vésik azok, akik Őt szeretik. Megszűnik az irigység, féltékenység, gonosz gyanúsítgatás. A Bibliát a menny üzenetének tartják. Tanulmányozása teljesen leköti a figyelmet, igazságában gyönyörködik az emberi lélek. Az Úr ígéretei, melyeket úgy mondanak el újra és újra, mintha még sohasem érezték volna Isten szeretetét, felizzanak a szív oltárán, és tüzes szavakként törnek elő Isten hírvivőinek ajkáról. Akkor majd olyan komolysággal fognak imádkozni másokért, amire odafigyel a menny. A menny ablakai kitárulnak, és hullani fog a késői eső. Krisztus követői szeretetben egyesülnek majd.
Az igazságot egyetlen módon mutathatjuk be a világnak: a tiszta és szent jellem által, mélyen meggyőződve arról, hogy az isteni hatalom képviselői vagyunk. A Biblia azt kéri Isten leányaitól és fiaitól, hogy a mércét magasra emeljék, mert az Úr arra hívja őket, hogy képviseljék Jézust a világ előtt. Ha Jézust képviselik, képviselik az Atyát is. A hívők egysége Krisztussal való egységükről tesz bizonyságot, ez a kis egység a felhalmozódott világosság által jön létre, amely megvilágítja Isten gyermekeinek útját.
Ellen G. White
(Review and Herald, 1890. február 25.)
További cikkeink:
Szeretettel köszöntünk mindenkit!
2022. június 26.Kedves érdeklődők, gyülekezeteink istentiszteleti beosztását itt lehet megtekinteni. Online alkalmaink továbbra is követhetőek. Weboldalunk jobb oldalán található "Youtube élő adás" feliratra kattintva szombat délelőttönként tizenegy órakor élő istentisztelet látható. Továbbá Youtube csatornánkon és médiatárunkban rendelkezésre állnak korábbi video- és hanganyagaink.
Mindenkit szeretettel várunk!
2023. III. negyedévi országos beosztás
2023. június 25.Istentiszteleti szolgálatok beosztása gyülekezeteinkben
2023. III. negyedévi Biblia-tanulmány
2023. június 22.Megjelent és letölthető a 2023. III. negyedévi Biblia-tanulmányunk! Korábbi tanulmányok a dokumentumtárban érhetőek el.
„Az igazságtalan tettekbe foglalt igazság a világunkra szórható legnagyobb átok”
2023. május 15.A Szentírás alapján keressük a választ arra a kérdésre, mi a Krisztus tanítványai közötti egység titka, biztosítéka (Eféz 4,1–6).
„Minderről semmit sem tudtak az apostolok húsvét előtt” – Roland de Pury a lélek halandóságáról
2023. április 09.„Az apostolok nem csupán egy közönséges holttestet láttak, hanem Isten Fiáét. És akkor megértették: a halál nem átmenet, nem alvás, hanem pokoli realitás, a bűn zsoldja, Isten átka. A halál nem az a terület, ahol mi átmenetileg, látogatóként időzhetünk. A halál annak az állapota, aki Istentől elszakadt, bűnös ember. A Biblia így nevezi ezt az állapotot: pusztulás, sötétség, sír vagy gyehenna. Minderről azonban semmit sem tudtak az apostolok húsvét előtt. A húsvét azonban visszavetíti fényét a nagypéntekre is, Isten világossága a sötétségben fénylik. A bűnök megbocsátása nyomán tudjuk csak meg, hogy mi a bűn és a halál. A húsvét megértése megelőzi a nagypéntek megértését. Először is arra vezet rá bennünket, hogy egészen egyszerűen kijelentsük: a keresztény olyan ember, aki nem a lélek halhatatlanságában hisz. Hiszi azt, hogy Isten, aki a testet és a lelket megalkotta, átok alá vonta a testet és a lelket a halálban, majd Jézus Krisztusban – merő kegyelméből, mely a testre és a lélekre egyaránt vonatkozik – a halálból feltámasztja az embert. Nem található a Bibliában semmi olyan kijelentés, ami bennünket arra indítana, hogy valami mást higgyünk. Különben Jézus nem halt volna meg egészen, és nem tért volna vissza egészen az életbe.”
