Az ellenállás evangéliumi szempontú értékelésekor hangsúlyosan meg kell különböztetnünk egymástól erőszakos és erőszakmentes ellenállást. Hogy ez a különválasztás milyen horderejű, azt az alább lefolytatott tisztázó eljárás legvégén lesz módunk igazán értékelni.

„Az elmúlt másfél évszázad a totális diktatúrák és ideológiák korszakával az emberi történelem, benne az egyháztörténet egyik legnagyobb megpróbáltatását hozta magával. Ez a küzdelem kiterjedt az élet minden lehetséges területére. Az emberek lelkének és lelkiismeretének befolyás és uralom alá hajtására tett erőszakos kísérletekkel összeroppanni látszott a belső, egyben végső menedék, s vele az emberi méltóság tisztelete is. Ennek a lelki pusztításnak nem csupán a nyomai maradtak meg mindennapjainkban, hanem ma is világosan felismerhetők hasonló törekvések.”¹ Ezért a Barmeni Teológiai Nyilatkozat tanulmányozása ma is időszerű.

A történelem folyamán a Biblia-terjesztés sokáig nem valósulhatott meg tömeges méretekben. Áttörés ezen a területen – Magyarországot is beleértve – csak a 18–19. század fordulóján történt. 

451 éve, 1568. január 6-án kezdődött és január 13-ig tartott Erdélyben a tordai országgyűlés, amely kimondta négy vallás – a katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius vallás – szabadságát és egyenjogúságát, és ezzel a világban elsőként hirdette meg a vallási toleranciát.

Az 1960-as évektől folytatott vatikáni „keleti politikát”, a Szovjetunió érdekszférájába tartozó államokkal kapcsolatos politikát jelentette az Ostpolitik. Érdemes először megvizsgálni ennek történelmi kontextusát: miért, milyen körülmények között születhetett meg maga az eszme, a gondolatrendszer?

Nem szokványos a cikk címében szereplő alternatíva – „egyedül az Írás” vagy „egyedül az egyház” – felállítása. Azonban a két végső tekintély közötti választás kényszerűsége ma valóságos dilemma mind a keresztény egyházi közösségek, mind az egyes keresztények számára. Ez a kategorikus állítás magyarázatot kíván.