Keresztény Advent Közösség
Hírek, aktualitások Elemzések, tanulmányok Testi-lelki egészség Biblia

„Visszatér az élet a régi, rendes kerékvágásba” a járvány után?

Dátum: 2020. április 21. Szerző: Vankó Zsuzsanna

A média híradásainál, valamint különböző nyilatkozatokban refrénként ismétlődik ez a mondat: „Reméljük, mielőbb visszatér az élet a régi, rendes kerékvágásba.”

Ezzel kapcsolatban érdemes elgondolkodni a következőkről:
– Tényleg visszatér? Reális remény ez a tényszerűségeket számba véve?
– „Rendes” volt-e a régi kerékvágás, jó-e, ha oda tér vissza a civilizáció?
– Mi, személyesen, merre vesszük az irányt a járvány lecsendesedése után?

 

 

Reális várakozás-e, hogy minden visszatér a régi kerékvágásba?

Gyakran elhangzik, hogy meglepetésszerűen jött a világjárvány, és olyan jelenségeket produkált, amelyekkel még sohasem találkozott a világ. Egy nyilatkozat a sok közül: „Még soha nem láttunk olyat, hogy a világgazdaság leállt.” [1]

Valójában jó ideje nem rendes kerékvágásban működött már a világ. Korábbról eredeztethető a rendellenessé válás folyamata. Ezen a háttéren a jelenlegi világjárvány csak további fejlemény. A válogatás nélkül gyilkoló, értelmetlen, brutális erőszak például évek óta megjelent a békésnek, civilizáltnak hitt Európában is, és ennek egy része belülről jött, nem kívülről. A klímaváltozás jelenségei és gyorsuló előrehaladása miatt is régóta húzzák már a vészharangot a szakértők. Látványosan esik szét a második világháború után kialakult „világrend”, az azóta fennálló viszonylagos béke és rendezettség, különösen Donald Trump elnöksége óta. Pierre Lellouche francia politikus nyilatkozta ezzel kapcsolatban április 13-án: „Ami most velünk történik, az nem válság, az katasztrófa. Igazi történelmi áttörés, ami átrendezi az erőviszonyokat.” [2] A koronavírus-járvány azt jelzi, hogy súlyosbodó szakaszba lépett a már korábban elindult válságfolyamat.  

Egyes elemzők némi reményt táplálnak. Abban bíznak, hogy ezen a ponton az emberiség ráébred végre, hogy nagy a baj, és a sokoldalú – de valójában egybetartozó és egyirányú – válságfolyamat feltartóztatása halaszthatatlan, sőt radikális irányváltásra van szükség civilizációnk egészét illetően. Három nyilatkozatból idézek példaképpen: 

„Jó lenne, ha ebben a gödörben nem azon gondolkodnának az iparági döntéshozók, hogyan tudnának a járványhelyzet enyhülésével a korábbi szintre visszamenni, hanem azon, hogy egyáltalán nem is kéne ugyanoda visszamenni, hanem egy más, jobb irányt kellene venni… Amikor egy tornádó söpör végig, az mindig lehetőség arra, hogy a pusztítás után valami újat, jobbat teremtsünk, és ne az addig becsontosodott szokások és gazdasági érdekek mentén építsük vissza a régi problémákat. A 19–20. századi gazdasági modellek folytatása, és a hagyományos, rég megerősödött érdekcsoportok kiszolgálása helyett lehetőség lesz arra, hogy a széles közösség érdekeit szem előtt tartva építsünk valami újat. Talán lesz hozzá elég erőnk és bátorságunk, hogy megtegyük.” [3]

„Bízom benne, hogy ez a veszélyhelyzet… felrázza álmos lelkiismeretünket, s olyan humán és ökológiai megtérést eredményezhet, amely véget vet a pénz bálványimádatának, helyette az emberi élet és méltóság kerülhet a fő helyre. Versengő, individualista, lehengerlő termelési és fogyasztási ritmust diktáló, extravagáns luxust és kevesek számára aránytalan nyereséget hozó civilizációnknak visszább kell váltania, újra kell terveznie és meg kell újítania önmagát.” [4]

„Az emberek kezdenek ébredezni. Látják már, hogy a haladás diadalútja nem oda vezetett, ahová készültek. Hogy amit jólétnek neveznek, az példátlan kiszolgáltatottság a technológia rendjének, a gazdaság kérlelhetetlen logikájának. Hogy értelmes munkára, egészséges környezetre, biztonságos megélhetésre az eddig járt úton többé nincs kilátás… Az európai lelkiismeret lázadása… reményt nyújthat, példát mutathat a többi kontinensnek is.” [5]

A harmadik nyilatkozó fenti sorai mellett olyan tömör összegzést ad a realitásokról, amivel rácáfol az általa vázolt óvatos reményre:

„Amikor a mostani járvány hullámai elülnek, és a világ dolgai megpróbálnak visszatérni a régi kerékvágásba, kiderül majd, hogy ez többé nem lehetséges. A globalizációval kiteljesedő korszak fordulóponthoz érkezett, az út ettől kezdve folyvást lefelé visz. Az ember pusztító beavatkozása a földi életet fenntartó rendszerek lassú összeomlásához vezet, ennek jelei egyre nyilvánvalóbbak, süketnek és vaknak kell lennie, aki nem akarja őket észrevenni. A kihaló fajok nem éleszthetők fel, a meg nem újuló nyersanyagforrások kimerülése visszafordíthatatlan. Az emberiség lélekszáma messze meghaladja a bolygó eltartóképességét, csak úgy tudunk gondoskodni magunkról, hogy feléljük a jövő nemzedékek erőforrásait. A fosszilis tüzelőanyagok mértéktelen égetése drámai módon alakítja át az éghajlatot. Az embermilliók és az árutömeg szakadatlan áramlása új, pusztító betegségeket szabadít a világra – ennek következményei ma még kiszámíthatatlanok, s talán jobb is, hogy azok… Soha az emberiség történetében nem összpontosult még ilyen szűk körben a fegyveres, információs és pénzügyi hatalom. Akik képesek lennének végrehajtani a globális léptékű változásokat, azok a hatalom egymással is halálos játszmát folytató birtokosai. Ők a legkevésbé érdekeltek abban, hogy ezt megtegyék… Soha – talán az 1939–1941 közötti rövid periódus kivételével – nem állt ilyen rosszul az emberiség ügye.” [6]

Hasonlóképpen látja a helyzetet Tyimofej Bordacsev orosz elemző:

„[A mostani] világrend az utolsó napjait éli, és még jó, ha bukását nem kíséri világháború… A formálódó új rend aligha lesz jobb és igazságosabb, mint az éppen letűnőben levő. A világ első számú hatalmai ugyanis olyan léptékű problémahalmazzal szembesülnek, amelynek a megoldása nem hagy lehetőséget arra, hogy az emberi jogokra és a szegények érzéseire gondoljanak.” [7]

A problémahalmaz, amit az orosz szakértő említ, valóban óriási. A koronavírus-járvány most minden más hírt és gondot háttérbe szorít, de változatlanul jelen vannak más, megoldatlan, sőt megoldhatatlannak látszó nehézségek. Például a sáskajárvány utáni helyzet Afrikában. Ezen a tavaszon néhány hét alatt borzasztó károkat okoztak a sáskahadak Afrika keleti részén, Kenyában, Etiópiában, Szomáliában, Eritreában, Dél-Szudánban, Ugandában és Tanzániában. Meglehetősen reménytelennek látszik megakadályozni azt, hogy éhezés üsse fel a fejét ezen az óriási területen. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által „nincs időnk, SOS” jelzéssel indított segélyakció lényegében eredménytelen maradt. Ott van továbbá az Antarktisz – Nagy-Britannia területével kb. azonos kiterjedésű – gleccserének egyre gyorsabb olvadása, ami ha egészen leolvad, háromméteres tengerszint-emelkedéshez vezethet, ez pedig a tízmilliós, tengerparti nagyvárosok végét jelenti. A járvány miatti leállás mintegy 10%-kal visszafogta ugyan a károsanyag-kibocsátást, de összességében mégsem pozitívan, hanem inkább negatívan hat az éghajlatváltozásra a koronavírus-járvány Bart István klímaszakértő nyilatkozata szerint:

„Egyértelműen látszik, hogy az emberek akkor hajlamosak a környezetvédelem ügyével, a távoli jövővel foglalkozni, ha nincs veszélyben az anyagi biztonságuk… Ez az általános tapasztalat: recesszió idején az emberek mással vannak elfoglalva, nem a globális felmelegedés ügyével… Ha a klímaváltozás már berúgja az ajtót, ha miatta sokan hajléktalanná válnak, ha városaink lakhatatlanná, ha a földek és a vizek kiszáradnak – akkor majd mindenki észreveheti, mennyire fontos ez a probléma. Egyelőre még a politikusokat is aszerint választják meg, hogy mit tesznek a munkahelyek megóvásáért, illetve a gazdaság beindításáért.” [8]

Konkrétan a járványügyben mértékadónak tekinthető a New York-i Rockefeller Egyetem kutató professzorának nyilatkozata, aki húsz éve foglalkozik a fertőző betegségekre hajlamosító génekkel. Lehet-e számítani a koronavírus újabb hullámára, és kell-e tartani akár még súlyosabb globális vírusveszélytől? – kérdezte tőle egy riporter. Ő így válaszolt:

„Természetesen a koronavírus újabb hullámára, de más komoly járványokra is lehet számítani… Sem a járványok, sem a háborúk nem szűnnek meg varázsütésre. Holnap jöhet akár olyan járvány, amely az emberiség 10%-át elpusztítja.” [9]

Amikor keressük a választ arra a kérdésre, hogy visszatér-e a világ a régi kerékvágásba a jelenlegi járvány után, érdemes fontolóra venni a Biblia úgynevezett „végidőre” vonatkozó profetikus kijelentéseit. Különös csend jellemző egyházi nyilatkozók részéről e tekintetben. Szinte egyáltalán nem esik szó arról, hogy az ó- és újszövetségi Szentírás milyen sok kijelentést tartalmaz az emberi történelem végidejére vonatkozóan, és mennyire egyezni látszik az ott felsorolt jelekkel az, ami most velünk, körülöttünk történik.

A Biblia, közelebbről Jézus kijelentése szerint a világ nagy tömegei – mentalitásukat, életmódjukat illetően – visszatérnek a régi kerékvágásba az egyre súlyosabb válságok figyelmeztetése ellenére is: 

  • „Amiképpen Noé napjaiban volt, akképpen lesz az Emberfiának eljövetele is. Mert amiképpen az özönvíz előtti napokban ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek, mindama napig, amelyen Noé a bárkába ment – és nem ébredtek tudatára [helyzetüknek],[10] mígnem eljött az özönvíz és mindnyájukat elragadta, akképpen lesz az Emberfiának eljövetele is… Hasonlóképpen, amint Lót napjaiban ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek, építettek [addig a napig]…, míg tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett, ekképpen lesz azon a napon, amelyen az Emberfia megjelenik.” (Mt 24,37–39; Lk 17,28–30) 

A fentiekkel összevetve ez az összkép bontakozik ki előttünk: a világ nem tér vissza többé korábbi egyensúlyi helyzetébe, az embertömegek mentalitása viszont visszatér a régi kerékvágásba. Hihetetlennek tűnik, hogy emberek a kiabáló jelek hatására sem látják reálisan helyzetüket. Ennek is megvan azonban az oka, háttere.

„Talán egyetlen ország sincs, se gazdag, se szegény, melynek a lakói többségükben ne lennének döbbenetesen tájékozatlanok a földtörténeti léptékű változások valóságos természetét illetően… Még nem volt példa arra, hogy ilyen sikeresen rejtsék el előlük saját, személyes életük mindennapos valóságát, s hogy a fiatalok döntő többsége az elektronikus tudatipar függőségében éljen.” [11]

Vigasztaló azonban Jézusnak az a kijelentése, miszerint a végidőt lezáró „nagy nyomorúság” (Mt 24,21–22), illetve az Ő szabadító közbeavatkozása előtt (Mt 24,29–30) kapnak az emberek még egy utolsó lehetőséget arra, hogy tisztán lássanak. A következő összefüggésben szólt erről Jézus: 

  • „Amikor az Olajfák hegyén ült, hozzá mentek tanítványai magukban, és ezt kérdezték: Mondd meg nékünk… micsoda jele lesz a te eljövetelednek és a világ végének? Jézus pedig mondta nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket!… Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről, vigyázzatok,[12] hogy meg ne rémüljetek, mert mindezeknek meg kell lenniük, de még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen, lesznek éhségek, járványok[13] és földindulások mindenfelé. Mindez pedig a sok nyomorúság [az eredeti görög szöveg szerint: a vajúdási fájdalmak] kezdete… Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég.” (Mt 24,3–14) 

A fenti idézetet olvasva bizonyára szembetűnő, hogy a „végjáték” kezdetét jelző jelenségek között ott vannak a járványok és a természeti katasztrófák. Ezek ugyan valóban pusztítanak, mégsem lehet azt mondani, hogy a mostani világjárvány már Mt 24,6–8 beteljesedése. Megfigyelhető ugyanis, hogy Jézus egy tünetegyüttesről beszél, és ebből kettő – az éhség és a nemzetek háborúja – még nem tapasztalható „mindenfelé” földünkön. Ezenkívül ma még nem rémüldöznek az emberek annyira, hogy azt gondolják: ez itt már a vég maga. Ellenkezőleg, most abban reménykednek, hogy nemsokára „visszatér az élet a régi, rendes kerékvágásba”.

Továbbá azért sem lehet ez még a vég, mert az előbb idézett ígéret szerint a véget, illetve Jézus visszajövetelét mindenképpen megelőzi egy világméretű, nagy erejű evangéliumhirdetés. Ennek eredményeként minden nép hallani fogja a tiszta, hiteles evangéliumot, Jézus eredeti tanítását. (Erre utal Mt 24,14-ben két nyomatékos kifejezés: „Isten országának ez az evangéliuma” és „bizonyságul minden népnek”.) Jézus erős biztosítékot adott arra vonatkozóan, hogy a profetikus beszédében foglaltak beteljesednek: 

  • „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.” (Mt 24,35) 

Ebből azonban nem az következik, hogy ringassuk biztonságérzetbe magunkat, hiszen a „vajúdási fájdalmak kezdete” után „nem jön mindjárt a vég”, amint Jézus maga mondta (Lk 21,9). A mostani világjárvány ugyanis minden bizonnyal előszele egy későbbi, felehetően még súlyosabb járványnak, ami már az említett tünetegyüttes része lesz. A „vajúdási fájdalmak” hasonlat pedig igencsak beszédes. Ha elkezdődnek a vajúdási fájdalmak a várandós asszonynál, akkor törvényszerű, hogy belátható rövid időn belül sűrűsödni és súlyosbodni fognak a fájdalmak. Vigasztaló viszont a hasonlat abból a szempontból, hogy a vajúdási fájdalmak egy új élet születéséhez vezetnek. A végidő vajúdási fájdalmai sem csupán a jelen történelem végét jelzik, hanem az Isten által megígért újjáteremtés küszöbét is jelentik. Jézus máskor is alkalmazta a vajúdási fájdalmak hasonlatot. Azt érzékeltette vele, hogy az utolsó nagy nyomorúság hirtelen szabadulásra, nagy örömre fordul, amikor Ő megjelenik hatalommal és dicsőséggel, hogy a benne bízókat és a Földet kivegye „pusztítói kezéből” (Jel 11,18):  

  • „Az asszony, mikor szül, szomorúságban van, mert eljött az ő órája, de amikor megszüli gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra… Ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömötöket.” (Jn 16,21–22) 

Tulajdonképpen a szó szerinti „Deus ex machina” az egyetlen reális reménység, azaz Jézus beavatkozása a földi történelem tragikus végjátékába, amit azután újjáteremtés, új kezdet követ. Tömör, bátorító ígéret: 

  • „De mi új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakozik.” (2Pt 2,13) 

Bármennyire is természetfeletti és emberileg hihetetlennek tűnő eseményre vonatkozik ez a reménység, csupán ebben a katarzisban lehet bízni.

Olvassuk el legalább Jézus nagy profetikus beszédét (Máté evangéliuma 24. fejezet, Márk 13. fejezet és Lukács 21. fejezet) a Bibliában. Ha azt tapasztaljuk, hogy szembetűnő az egyezés Jézus kétezer évvel ezelőtt elhangzott kijelentései és a ma tapasztalható jelenségek között, akkor vonjuk le ebből a megfelelő következtetést. Blaise Pascal egyik gondolattöredéke így hangzik: „Csak kétféle ember szolgál rá az értelmes névre: az, aki tiszta szívvel szolgálja Istent, mert ismeri, és az, aki tiszta szívéből keresi Őt, mert nem ismeri.” [14] 

 

„Rendes” volt-e a régi kerékvágás, jó-e, ha oda tér vissza a civilizáció?

Milyen is volt a járvány előtti, úgymond „rendes” kerékvágás? Szenvedélyes hangvételű cikk jelent meg Földiák András kultúrakutató tollából az egyik napilapban, április 15-én. Érdemes elolvasni és átgondolni a belőle kiemelt alábbi részletet:

„Alig egy hónapja még agyondolgoztuk magunkat azért, hogy legyen pénzünk a divatos tetkóra, hogy nagyobb »városi terepjáróból« szállhassunk ki, vagy a szekrényünkbe még több divatos rongyot szorítsunk be. Nem láttunk ki saját önzésünk és szűk látókörűségünk falai közül. Belefulladtunk a mindent ránk erőszakoló reklámok áradatába. A »rendes életünkben« óránként »felrobbantja az internetet« valamilyen sületlenség, mindenből szenzációt próbálnak csinálni. Készítsünk… még több szelfit magunkról! Kérdezem én, minek? Miért kell agyba-főbe fényképezni magunkat? Az önimádat kielégíthetetlen, csak fokozódik, és csalódásokhoz vezet, mert mindig lesz, aki még több és jobb fotót csinál, vagy még káprázatosabb villát épít. Egyáltalán nincs semmi értelme a kétes kéj hajszolásának, viszont elvonja, légmentesen elzárja figyelmünket mindentől, ami lényeges… Mindenről beszélünk, legfőképpen arról, hogy mit kell majd tenni a gazdasági pörgés visszaállításához, de arról nem, hogy ez az egész állapot, amit kialakítottunk, minden porcikájában természetidegen… Leszakadtunk a valóságról… A Nap hőfokát, a parányi atom óriási energiáját és a többek között minket is teremtő egyetemesség erősebb nálunk, nem vagyunk egy súlycsoportban. Semmi perc alatt letörli ezt a megszállottan csak a saját hiúságának kielégítésen buzgólkodó fajt. Érteni kellene a lét rendjét, és a mi értékeinkkel, erkölcsünkkel – ezt a szót már alig meri leírni az ember – és egész létünkkel közeledni hozzá… Már nem sok időnk maradt, hogy ezt elkezdjük.” [15]

Nincs is mit hozzáfűzni a fenti sorokhoz. Benne foglaltatik a válasz az előzőleg feltett kérdésre. 

 

Merre vesszük az irányt a járvány lecsendesedése után?

Ezt meggondolni és eldönteni – tulajdonképpen csak erre van szabadságunk, ez van hatalmunkban. Remélhetőleg nem követjük el azt a tragikus hibát, amiről a költő alábbi sorai szólnak: 

„Átbóbiskoltam teljes életem.
A látványok, mint álmomban, forogtak,
semmit se tettem, csak történt velem.
……………………………………… 

Dúlt két világvihar, százmillió
ember pusztult, meghalt anyám-apám,
álmomból serkentőnek mind kevés volt,
akárhogyan szégyenlem, így igaz.
……………………………………..

Ha mindeddig nem ébredtem: tudom,
most már halálig hortyogok. Talán
a haldoklás majd ébren szembesít
minden mulasztás terhével…” [16]

 2020. április 21.

 

Jegyzetek

[1] Az IMF vezérigazgatója, Kristalina Georgieva beszédéből, amelyet a WHO székhelyén tartott április 3-án, https://www.portfolio.hu/gazdasag/20200403/imf-az-emberiseg-legsotetebb-oraival-soha-nem-latott-krizissel-nezunk-szembe-424102

[2] Idézi Stier Gábor A Pax Americana vége című cikkében, https://moszkvater.com/a-pax-americana-vege/

[3] Ürge-Vorsatz Diána nyilatkozata április 6-án. Tiszai Balázs interjúja, mfor.hu, https://mfor.hu/cikkek/makro/urge-vorsatz-diana-amikor-egy-tornado-sopor-vegig-az-mindig-lehetoseg-arra-hogy-ujat-teremtsunk.html

[4] Ferenc pápa társadalmi mozgalmak és szervezetek tagjainak írt, április 12-ei leveléből.

[5] Lányi András: Történelmünk legveszedelmesebb pillanatait éljük. Válasz online, 2020. április 3., https://www.valaszonline.hu/2020/04/03/koronavirus-magyarorszag-lanyi-andras-essze/

[6] Uo.

[7] Stier Gábor, i. m.

[8] Kárpáti Jakab: Koronavírus és klímaváltozás. 168 Óra, 2020. április 2.

[9] A veszély fokozatai. Szentgyörgyi Rita interjúja Jean-Laurent Casanovával. HVG, 2020. április 16.

[10] Pontosított fordítás szerint.

[11] Lányi András, i. m.

[12] Pontosított fordítás szerint.

[13] Mai magyar nyelvhasználathoz igazítva.

[14] Gondolatok, 194. töredék.

[15] Mindent feláldoztunk a rongyokért. Népszava, 2020. április 15.

[16] Weöres Sándor: Az élet végén (1969).

 

 

További cikkeink:

Istentiszteleti alkalmaink átmeneti ideig szünetelnek

2020. március 18.

Kedves Érdeklődők, a járványveszély miatt istentiszteleti alkalmaink, előadásaink és egyéb, személyes találkozással járó eseményeink átmeneti ideig szünetelnek. Az oldalunk jobb oldalán található "Youtube élő adás" feliratra kattintva szombat délelőttönként tizenegy órakor élő istentisztelet látható. Továbbá Youtube csatornánkon és médiatárunkban rendelkezésre állnak korábbi video- és hanganyagaink.

Mindenkinek szíves megértését kérjük!