“Annakokáért amint a Szentlélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket!...” (Zsid. 3:7–8)
“Isten, szolgái útján szól az emberekhez. Figyelmezteti, inti és megdorgálja őket bűneikért. Isten mindnyájunknak alkalmat ad arra, hogy kiigazítsuk tévedéseinket, mielőtt azok meghatároznák és rögzítenék jellemünket. De ha nem engedjük meg, hogy Isten segítsen, ha nem akarunk megjavulni, akkor az isteni hatalom nem lép közbe cselekedeteink ellensúlyozására. Ha könnyebbnek találjuk azt az utat, amelyet egyszer már végigjártunk, és megkeményítjük a szívünket a Szentlélek befolyásával szemben, akkor a világosság további elvetése a legerőteljesebb ráhatást is eredménytelenné teszi.
Ha egyszer már engedtünk a kísértésnek, akkor még készségesebben megtesszük ezt a második alkalommal. Bűneink minden egyes megismétlése csökkenti erőnket, megvakítja látásunkat és tompítja meggyőződésünket... Ha hitetlen vakmerőséggel vagy balga közömbösséggel ellenkezést nyilvánítunk ki magatartásunkkal az isteni hatalom iránt, akkor azt fogjuk learatni, amit vetettünk. Keresztény emberek sokasága gyakran csak azért jelenik meg a templomban, hogy közömbös nyugalommal végighallgassa azokat az isteni igazságokat, amelyek valamikor felkavarták a lelkét...
Akik azzal a gondolattal nyugtatják meg lelkiismeretüket, hogy akkor hagyják el gonosz útjaikat, amikor akarják, akik azt hiszik, hogy játszhatnak Isten kegyelmével, azok nagy veszélynek teszik ki magukat, vesztükre. Azt gondolják, hogy bár eddig minden befolyásukat a nagy lázadó oldalán vetették be, a legnagyobb válság pillanatában majd, amikor veszedelem veszi őket körül, egyszerűen csak vezetőt cserélhetnek. Ezt azonban nem lehet ilyen könnyen megtenni. Tapasztalataik, neveltetésük, bűnös engedékenységgel teljes életük úgy formálta személyiségüket, hogy ezt nem tudják megtenni. Ha nem fénylett volna világosság az ösvényükre, akkor más lenne a helyzet. Akkor a kegyelem közbelépne és alkalmat adna nekik arra, hogy elfogadják késztetéseit, de miután régóta visszautasítják és megvetik a világosságot, Isten végül megvonja tőlük.”
(Pátriárkák és próféták, Az egyiptomi csapások c. fejezetből)
További cikkeink:
Szeretettel köszöntünk mindenkit!
2022. június 26.Kedves érdeklődők, gyülekezeteink istentiszteleti beosztását itt lehet megtekinteni. Online alkalmaink továbbra is követhetőek. Weboldalunk jobb oldalán található "Youtube élő adás" feliratra kattintva szombat délelőttönként tizenegy órakor élő istentisztelet látható. Továbbá Youtube csatornánkon és médiatárunkban rendelkezésre állnak korábbi video- és hanganyagaink.
Mindenkit szeretettel várunk!
2026. II. negyedévi országos beosztás
2026. március 29.Istentiszteleti szolgálatok beosztása gyülekezeteinkben
2026. II. negyedévi Biblia-tanulmány
2026. március 24.Megjelent és letölthető a 2026. II. negyedévi Biblia-tanulmányunk! Korábbi tanulmányok a dokumentumtárban érhetőek el.
Idejétmúltak-e a reformáció alapelvei?
2025. november 02.Kegyelemből, a Megváltó érdemeibe vetett hit által lesz az ember Isten igazságának részesévé, nem pedig a saját vezeklésével, teljesítményeivel, avagy a közbenjáró szentektől kölcsönzött érdemek által – ez volt Luther Márton nagy, felszabadító felfedezése. Valóban ez az evangélium lényege, olyan hatalmas, örökkévaló jó hír az ember számára, amely sohasem fakulhat meg.
„Minderről semmit sem tudtak az apostolok húsvét előtt” – Roland de Pury a lélek halandóságáról
2024. április 01.„Az apostolok nem csupán egy közönséges holttestet láttak, hanem Isten Fiáét. És akkor megértették: a halál nem átmenet, nem alvás, hanem pokoli realitás, a bűn zsoldja, Isten átka. A halál nem az a terület, ahol mi átmenetileg, látogatóként időzhetünk. A halál annak az állapota, aki Istentől elszakadt, bűnös ember. A Biblia így nevezi ezt az állapotot: pusztulás, sötétség, sír vagy gyehenna. Minderről azonban semmit sem tudtak az apostolok húsvét előtt. A húsvét azonban visszavetíti fényét a nagypéntekre is, Isten világossága a sötétségben fénylik. A bűnök megbocsátása nyomán tudjuk csak meg, hogy mi a bűn és a halál. A húsvét megértése megelőzi a nagypéntek megértését. Először is arra vezet rá bennünket, hogy egészen egyszerűen kijelentsük: a keresztény olyan ember, aki nem a lélek halhatatlanságában hisz. Hiszi azt, hogy Isten, aki a testet és a lelket megalkotta, átok alá vonta a testet és a lelket a halálban, majd Jézus Krisztusban – merő kegyelméből, mely a testre és a lélekre egyaránt vonatkozik – a halálból feltámasztja az embert. Nem található a Bibliában semmi olyan kijelentés, ami bennünket arra indítana, hogy valami mást higgyünk. Különben Jézus nem halt volna meg egészen, és nem tért volna vissza egészen az életbe.”
