"Amikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, a csonkabonkákat, a sántákat és a vakokat. Boldog leszel, mivelhogy nem fizethetik vissza néked, mert visszafizettetik majd néked az igazak feltámadásakor." (Luk 14,13–14)
"Krisztus ezekkel a szavakkal állítja szembe a világ haszonleső szokásait az önzetlen szolgálattal, amire ő példát mutatott. Az ilyen szolgálat fejében nem ígér világi nyereséget és elismerést. »Majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor« – mondja. Akkor nyilvánvaló lesz életünk gyümölcse, akkor learatjuk majd azt, amit vetettünk. Legyen ez a gondolat serkentés és bátorítás Isten minden munkása számára. Istenért végzett munkánk ebben az életben gyakran csaknem gyümölcstelennek látszik. Jótettre való igyekezetünk komoly és kitartó lehet, többnyire mégsem látjuk az eredményét. Úgy tűnik, hogy igyekezetünk kárbavész... A munkásnak szembe kell szállnia az akadályokkal, az ellenállással és a keserű, szívfájdító csüggedéssel... Mindezek ellenére áldott jutalomnak tartja Isten munkáját... Tudja, hogy a dicsőség Urával működik együtt. Ez a gondolat megédesíti fárasztó munkáját, megedzi akaratát, megacélozza lelkét.
Isten napján mindenki, aki eszközül szánta oda magát a Szentlélek munkálkodásához, meg fogja látni életének gyümölcseit. A szegény özvegy, aki az Úr kincstárába helyezte el két fillérét, alig értette, mit is tett. Önfeláldozó példája azóta ezrek szívére hatott, minden korban. Ajándékokat szerzett Isten kincstára számára. Segített misszió-állomásokat eltartani, kórházakat alapítani, szegényeket táplálni, mezíteleneket felruházni... és hirdetni az igazságot... Isten napján az özvegy megláthatja majd tettének hatását... Milyen is lesz azoknak a hálája, akik a menny udvaraiban üdvözölni fognak bennünket, akik aggódó szeretettel viselték szívükön a sorsunkat, hogy üdvözülhessünk! Akik nem a maguk kedvtelésére éltek, hanem az emberek áldására, hogy fog ujjongani a szívük a meglepetés örömmámorától! Valóság lesz számukra az ígéret: »Boldog leszel, mert megfizettetik néked az igazak feltámadásakor.«" (Bizonyságtételek VI. kötet, 305–306, 310, 312. l.)
További cikkeink:
Szeretettel köszöntünk mindenkit!
2022. június 26.Kedves érdeklődők, gyülekezeteink istentiszteleti beosztását itt lehet megtekinteni. Online alkalmaink továbbra is követhetőek. Weboldalunk jobb oldalán található "Youtube élő adás" feliratra kattintva szombat délelőttönként tizenegy órakor élő istentisztelet látható. Továbbá Youtube csatornánkon és médiatárunkban rendelkezésre állnak korábbi video- és hanganyagaink.
Mindenkit szeretettel várunk!
2026. II. negyedévi országos beosztás
2026. március 29.Istentiszteleti szolgálatok beosztása gyülekezeteinkben
2026. II. negyedévi Biblia-tanulmány
2026. március 24.Megjelent és letölthető a 2026. II. negyedévi Biblia-tanulmányunk! Korábbi tanulmányok a dokumentumtárban érhetőek el.
Idejétmúltak-e a reformáció alapelvei?
2025. november 02.Kegyelemből, a Megváltó érdemeibe vetett hit által lesz az ember Isten igazságának részesévé, nem pedig a saját vezeklésével, teljesítményeivel, avagy a közbenjáró szentektől kölcsönzött érdemek által – ez volt Luther Márton nagy, felszabadító felfedezése. Valóban ez az evangélium lényege, olyan hatalmas, örökkévaló jó hír az ember számára, amely sohasem fakulhat meg.
„Minderről semmit sem tudtak az apostolok húsvét előtt” – Roland de Pury a lélek halandóságáról
2024. április 01.„Az apostolok nem csupán egy közönséges holttestet láttak, hanem Isten Fiáét. És akkor megértették: a halál nem átmenet, nem alvás, hanem pokoli realitás, a bűn zsoldja, Isten átka. A halál nem az a terület, ahol mi átmenetileg, látogatóként időzhetünk. A halál annak az állapota, aki Istentől elszakadt, bűnös ember. A Biblia így nevezi ezt az állapotot: pusztulás, sötétség, sír vagy gyehenna. Minderről azonban semmit sem tudtak az apostolok húsvét előtt. A húsvét azonban visszavetíti fényét a nagypéntekre is, Isten világossága a sötétségben fénylik. A bűnök megbocsátása nyomán tudjuk csak meg, hogy mi a bűn és a halál. A húsvét megértése megelőzi a nagypéntek megértését. Először is arra vezet rá bennünket, hogy egészen egyszerűen kijelentsük: a keresztény olyan ember, aki nem a lélek halhatatlanságában hisz. Hiszi azt, hogy Isten, aki a testet és a lelket megalkotta, átok alá vonta a testet és a lelket a halálban, majd Jézus Krisztusban – merő kegyelméből, mely a testre és a lélekre egyaránt vonatkozik – a halálból feltámasztja az embert. Nem található a Bibliában semmi olyan kijelentés, ami bennünket arra indítana, hogy valami mást higgyünk. Különben Jézus nem halt volna meg egészen, és nem tért volna vissza egészen az életbe.”
