“Sokaság ült körülötte, amikor ezt mondták néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott kinn keresnek téged. Ő pedig felelt nékik, mondván: Ki az én anyám avagy kik az én testvéreim? Azután elnézvén körös-körül a körülötte ülőkön, mondta: Ímé az én anyám és az én testvéreim! Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem, nőtestvérem és az én anyám.” (Mk. 3:32–35)
“Milyen támaszra talált volna Krisztus földi rokonaiban, ha hittek volna benne, mint a menny küldöttében, ha együttműködtek volna vele, Isten dolgait cselekedve! Hitetlenségük azonban árnyat vetett Jézus földi életére. Egy része volt ez a fájdalom keserű poharának, amelyet miérettünk kiürített. Testvérei azt kívánták, hogy engedjen elgondolásaiknak, noha ez az eljárás semmiképpen sem egyezett meg az ő isteni küldetésével. Úgy tekintettek rá, mintha a tanácsukra szorult volna. Teljesen a saját emberi szempontjaik szerint ítélték meg őt. Azt gondolták, hogy ha csak olyasmit beszélne, amit az írástudók és a farizeusok is elfogadhatnak, akkor elkerülhetné a szavai által felidézett kellemetlen összeütközéseket... Tudták, hogy a farizeusok csak az alkalomra várnak, hogy őt vádolhassák, és úgy érezték, hogy erre elég okot is adott. (Lásd: Jn. 7:1–5)
Rövidre szabott lelki mértékükkel képtelenek voltak felfogni Jézus misszióját, amelynek teljesítéséért e földre jött. Ezért nem is éreztek iránta részvétet megpróbáltatásaiban... Nyugodtan kárhoztatták mindazt, amit nem tudtak megérteni. Szemrehányásaik mélyen, egészen az elevenébe vágtak Jézusnak. Lelke megfáradt és aggodalommal telt meg... Ezek nehezítették meg, és tették tövisessé az útját. Krisztust annyira kínozta a saját otthonában tapasztalt félreismerés, hogy megkönnyebbülést jelentett számára, ha oda mehetett, ahol megértették... Gyakran csak akkor nyugodott meg, ha egyedül lehetett, ha mennyei Atyjával érintkezhetett.
Akiknek Krisztusért kell szenvedniük, akiknek félreértést és bizalmatlankodást kell eltűrniük, még a saját családjukban is, azok megvigasztalódhatnak, ha arra gondolnak, hogy Jézus mindezt elviselte. Részvétet érez irántuk. Kéri, hogy az ő társaságát keressék, és találjanak enyhülést abban, amiben ő is talált: az Atyával való közösségben.”
(Jézus élete, “Kik az én testvéreim?” c. fejezetből)
További cikkeink:
Szeretettel köszöntünk mindenkit!
2022. június 26.Kedves érdeklődők, gyülekezeteink istentiszteleti beosztását itt lehet megtekinteni. Online alkalmaink továbbra is követhetőek. Weboldalunk jobb oldalán található "Youtube élő adás" feliratra kattintva szombat délelőttönként tizenegy órakor élő istentisztelet látható. Továbbá Youtube csatornánkon és médiatárunkban rendelkezésre állnak korábbi video- és hanganyagaink.
Mindenkit szeretettel várunk!
2025. IV. negyedévi Biblia-tanulmány
2025. szeptember 22.Megjelent és letölthető a 2025. IV. negyedévi Biblia-tanulmányunk! Korábbi tanulmányok a dokumentumtárban érhetőek el.
2025. IV. negyedévi országos beosztás
2025. június 29.Istentiszteleti szolgálatok beosztása gyülekezeteinkben
„Minderről semmit sem tudtak az apostolok húsvét előtt” – Roland de Pury a lélek halandóságáról
2024. április 01.„Az apostolok nem csupán egy közönséges holttestet láttak, hanem Isten Fiáét. És akkor megértették: a halál nem átmenet, nem alvás, hanem pokoli realitás, a bűn zsoldja, Isten átka. A halál nem az a terület, ahol mi átmenetileg, látogatóként időzhetünk. A halál annak az állapota, aki Istentől elszakadt, bűnös ember. A Biblia így nevezi ezt az állapotot: pusztulás, sötétség, sír vagy gyehenna. Minderről azonban semmit sem tudtak az apostolok húsvét előtt. A húsvét azonban visszavetíti fényét a nagypéntekre is, Isten világossága a sötétségben fénylik. A bűnök megbocsátása nyomán tudjuk csak meg, hogy mi a bűn és a halál. A húsvét megértése megelőzi a nagypéntek megértését. Először is arra vezet rá bennünket, hogy egészen egyszerűen kijelentsük: a keresztény olyan ember, aki nem a lélek halhatatlanságában hisz. Hiszi azt, hogy Isten, aki a testet és a lelket megalkotta, átok alá vonta a testet és a lelket a halálban, majd Jézus Krisztusban – merő kegyelméből, mely a testre és a lélekre egyaránt vonatkozik – a halálból feltámasztja az embert. Nem található a Bibliában semmi olyan kijelentés, ami bennünket arra indítana, hogy valami mást higgyünk. Különben Jézus nem halt volna meg egészen, és nem tért volna vissza egészen az életbe.”
A helyettesítés csodája – Az „engesztelő áldozat”
2024. április 01.A kereszténységen kívül lévők, de a kereszténységen belül is nem kevesen az engesztelő áldozat antropomorf értelmezése miatt utasítják el a keresztény megváltás gondolatát, illetve viszonyulnak értetlenül Krisztus áldozatához. A Szentírás szépséges evangéliuma a különféle téves elképzelésekkel szemben éppen az, hogy Isten hoz áldozatot a bűnös emberért. Alábbi írásunk témája az „engesztelő áldozat” antropomorf és biblikus értelmezése.
