“Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva! Ti meg hasonlóak az olyan emberekhez, akik az ő urukat várják, mikor jön meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki. Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, mikor hazamegy, vigyázva talál.” (Lk. 12:35–37)
“Egyes emberek ahelyett, hogy bölcsen kihasználnák a jelenben kínálkozó alkalmakat, ölbe tett kézzel várják a lelki felüdülés rendkívüli idejét, amelytől azt remélik, hogy felfokozza majd bennük a bizonyságtevésre való képességet. Elhanyagolják jelenbeli kötelességeiket és kiváltságaikat, épphogy csak pislákol a fényük, miközben olyan időkre várnak, amikor majd fáradság nélkül nyerhetnek rendkívüli áldást, amely átformálja őket és alkalmassá teszi a szolgálatra...
Ha Isten egyháza tagjainak nincs élő összeköttetése a lelki növekedés Forrásával a jelenben, akkor nem lesznek felkészülve az aratás idejére sem. Ha nem tartják égve a lámpásukat, akkor a rendkívüli szükség idején sem részesülnek majd a kegyelem nagyobb kiárasztásában. Csak azok tudják majd a szükségletükhöz és tehetségükhöz mérten felhasználni ezt az áldást, akik naponta részesülnek az isteni kegyelem újabb és újabb adományaiban. Ahelyett, hogy azokra az eljövendő időkre várakoznának, amely csoda által ruházza fel őket a lelki erő rendkívüli mértékével, inkább ma adják át magukat a lélekmentés munkájának, hogy Isten formálhassa és hasznos edényekké tehesse őket. Ragadjanak meg minden alkalmat a szolgálatra, bárhol legyenek is, akár az otthon szerény körében, akár a nyilvánosság előtt...
Isten előkészít minden munkást, aki Krisztus példáját követi, aki befogadja és felhasználja azt az erőt, amelyet Isten megígért egyházának a föld aratásának beérlelésére. Ha az evangélium hírnökei megújítják az odaszentelődési fogadalmukat, akkor az Úr napról napra megajándékozza őket Lelke megelevenítő és megszentelő jelenlétével. Azzal a biztos tudattal kezdhetik meg mindennapi kötelességeik teljesítését, hogy a Szentlélek láthatatlan jelenléte Isten munkatársaivá avatja őket.”
(Apostolok története, A Lélek adománya c. fejezetből)
További cikkeink:
Szeretettel köszöntünk mindenkit!
2022. június 26.Kedves érdeklődők, gyülekezeteink istentiszteleti beosztását itt lehet megtekinteni. Online alkalmaink továbbra is követhetőek. Weboldalunk jobb oldalán található "Youtube élő adás" feliratra kattintva szombat délelőttönként tizenegy órakor élő istentisztelet látható. Továbbá Youtube csatornánkon és médiatárunkban rendelkezésre állnak korábbi video- és hanganyagaink.
Mindenkit szeretettel várunk!
2025. IV. negyedévi Biblia-tanulmány
2025. szeptember 22.Megjelent és letölthető a 2025. IV. negyedévi Biblia-tanulmányunk! Korábbi tanulmányok a dokumentumtárban érhetőek el.
2025. IV. negyedévi országos beosztás
2025. június 29.Istentiszteleti szolgálatok beosztása gyülekezeteinkben
Idejétmúltak-e a reformáció alapelvei?
2025. november 02.Kegyelemből, a Megváltó érdemeibe vetett hit által lesz az ember Isten igazságának részesévé, nem pedig a saját vezeklésével, teljesítményeivel, avagy a közbenjáró szentektől kölcsönzött érdemek által – ez volt Luther Márton nagy, felszabadító felfedezése. Valóban ez az evangélium lényege, olyan hatalmas, örökkévaló jó hír az ember számára, amely sohasem fakulhat meg.
„Minderről semmit sem tudtak az apostolok húsvét előtt” – Roland de Pury a lélek halandóságáról
2024. április 01.„Az apostolok nem csupán egy közönséges holttestet láttak, hanem Isten Fiáét. És akkor megértették: a halál nem átmenet, nem alvás, hanem pokoli realitás, a bűn zsoldja, Isten átka. A halál nem az a terület, ahol mi átmenetileg, látogatóként időzhetünk. A halál annak az állapota, aki Istentől elszakadt, bűnös ember. A Biblia így nevezi ezt az állapotot: pusztulás, sötétség, sír vagy gyehenna. Minderről azonban semmit sem tudtak az apostolok húsvét előtt. A húsvét azonban visszavetíti fényét a nagypéntekre is, Isten világossága a sötétségben fénylik. A bűnök megbocsátása nyomán tudjuk csak meg, hogy mi a bűn és a halál. A húsvét megértése megelőzi a nagypéntek megértését. Először is arra vezet rá bennünket, hogy egészen egyszerűen kijelentsük: a keresztény olyan ember, aki nem a lélek halhatatlanságában hisz. Hiszi azt, hogy Isten, aki a testet és a lelket megalkotta, átok alá vonta a testet és a lelket a halálban, majd Jézus Krisztusban – merő kegyelméből, mely a testre és a lélekre egyaránt vonatkozik – a halálból feltámasztja az embert. Nem található a Bibliában semmi olyan kijelentés, ami bennünket arra indítana, hogy valami mást higgyünk. Különben Jézus nem halt volna meg egészen, és nem tért volna vissza egészen az életbe.”
