"Krisztus szeretete szorongat minket. Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért,... azért halt meg mindenkiért, hogy akik ezután élnek ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott." (2Kor 5,14–15)
"Jézus megmagyarázta tanítványainak, hogy önmegtagadó élete a példakép, és az ő életüknek is ilyenné kell válnia. Maga köré szólítva a tanítványokat és a közelében tartózkodó sokaságot, ezt mondta nekik: »Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem!...« (Mát 16,24) Tökéletesebben nem is érzékeltethette volna Üdvözítőnk az önmegtagadást, az önátadást. ő vállalta a keresztet érettünk. Nem tartotta kívánatosnak a mennyet, míg mi, szegény bűnösök, elveszett életünket éljük. Elhagyta tehát mennyei udvarát, hogy magára vegye a gyalázatot, a bántalmazást és a szégyenletes halált. Lemondott felmérhetetlen mennyei gazdagságáról, »szegénnyé lett, hogy mi az ő szegénysége által meggazdagodjunk« (2Kor 8,9).
Nekünk is azt az utat kell járnunk, amelyen ő járt előttünk. Az embertársaink iránti szeretet »az én keresztrefeszítését« igényli. A tanítvány tekintse magát a mennyből a földig érő lánc egyik szemének, amelyet Isten bocsát le a világ megmentéséért. Egyesüljön Krisztussal kegyelmi terve megvalósítása érdekében, hogy megkeresse és megtartsa az elveszetteket. A keresztény legyen mindig tudatában annak, hogy életét odaszentelte Istennek és jellemében Krisztust mutatja meg a világnak. Az az önfeláldozás, részvét és szeretet, amely Krisztus életében látható volt, nyilatkozzék meg mindazok életében, akik Istenért munkálkodnak.
»Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti az ő életét énérettem, megtalálja azt.« (Mát 16,25) Az önzés halált jelent. Testünk egyetlen szerve sem maradhatna életben, ha munkáját csak önmagára korlátozná. Ha a szív az életadó vérfolyamot nem juttatná el a kézhez, a fejhez, gyorsan elerőtlenednék. Miként szervezetünket az életadó véráram, úgy járja át Krisztus szeretete a gyülekezetnek, az ő csodálatos testének minden részét. Mi mindannyian egy test tagjai vagyunk. Akik az adományok szétárasztásában nem vesznek részt, azok elpusztulnak." (Jézus élete, A kereszt árnyékában c. fejezetből)
További cikkeink:
Szeretettel köszöntünk mindenkit!
2022. június 26.Kedves érdeklődők, gyülekezeteink istentiszteleti beosztását itt lehet megtekinteni. Online alkalmaink továbbra is követhetőek. Weboldalunk jobb oldalán található "Youtube élő adás" feliratra kattintva szombat délelőttönként tizenegy órakor élő istentisztelet látható. Továbbá Youtube csatornánkon és médiatárunkban rendelkezésre állnak korábbi video- és hanganyagaink.
Mindenkit szeretettel várunk!
2026. I. negyedévi országos beosztás
2026. január 02.Istentiszteleti szolgálatok beosztása gyülekezeteinkben
2026. I. negyedévi Biblia-tanulmány
2025. december 26.Megjelent és letölthető a 2026. I. negyedévi Biblia-tanulmányunk! Korábbi tanulmányok a dokumentumtárban érhetőek el.
Idejétmúltak-e a reformáció alapelvei?
2025. november 02.Kegyelemből, a Megváltó érdemeibe vetett hit által lesz az ember Isten igazságának részesévé, nem pedig a saját vezeklésével, teljesítményeivel, avagy a közbenjáró szentektől kölcsönzött érdemek által – ez volt Luther Márton nagy, felszabadító felfedezése. Valóban ez az evangélium lényege, olyan hatalmas, örökkévaló jó hír az ember számára, amely sohasem fakulhat meg.
„Minderről semmit sem tudtak az apostolok húsvét előtt” – Roland de Pury a lélek halandóságáról
2024. április 01.„Az apostolok nem csupán egy közönséges holttestet láttak, hanem Isten Fiáét. És akkor megértették: a halál nem átmenet, nem alvás, hanem pokoli realitás, a bűn zsoldja, Isten átka. A halál nem az a terület, ahol mi átmenetileg, látogatóként időzhetünk. A halál annak az állapota, aki Istentől elszakadt, bűnös ember. A Biblia így nevezi ezt az állapotot: pusztulás, sötétség, sír vagy gyehenna. Minderről azonban semmit sem tudtak az apostolok húsvét előtt. A húsvét azonban visszavetíti fényét a nagypéntekre is, Isten világossága a sötétségben fénylik. A bűnök megbocsátása nyomán tudjuk csak meg, hogy mi a bűn és a halál. A húsvét megértése megelőzi a nagypéntek megértését. Először is arra vezet rá bennünket, hogy egészen egyszerűen kijelentsük: a keresztény olyan ember, aki nem a lélek halhatatlanságában hisz. Hiszi azt, hogy Isten, aki a testet és a lelket megalkotta, átok alá vonta a testet és a lelket a halálban, majd Jézus Krisztusban – merő kegyelméből, mely a testre és a lélekre egyaránt vonatkozik – a halálból feltámasztja az embert. Nem található a Bibliában semmi olyan kijelentés, ami bennünket arra indítana, hogy valami mást higgyünk. Különben Jézus nem halt volna meg egészen, és nem tért volna vissza egészen az életbe.”
