“Hallottam az Úr szavát, amint ezt mondta: Kit küldjek el? Ki megy el nékünk? Én pedig mondtam: Imhol vagyok én, küldj el engem!” (Ésa. 6:8)
“Az etióp férfi* [jegyzet: A történetet lásd: Ap.csel. 8. fejezet] az emberiség nagy csoportját képviseli, akiket olyan misszionáriusoknak kell tanítaniuk, mint amilyen Fülöp is volt, aki hallgat Isten szavára és oda megy, ahová ő küldi. Sokan olvassák a Szentírást, de nem fogják fel az igazi értelmét. Mindenütt vannak férfiak és nők, akik vágyakozva tekintenek az ég felé. Imák, könnyek és kérdések fakadnak fel lelkükből, mert világosság, kegyelem után áhítoznak és a Szentlélek jelenléte után. Sokan állnak az Isten országa küszöbén, csak arra várnak, hogy oda begyűjtessenek...
Végzetes tévedés azt hinni, hogy a lélekmentés munkája egyedül csak a hivatásos prédikátorokra hárul. Minden egyes lélek, aki elfogadta Krisztust mint Megváltóját, arra hivatott, hogy felebarátai érdekében munkálkodjék. »A Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jöjj! És aki hallja, mondja: Jöjj!« (Jel. 22:17 – pontosított fordításban) Ez a felhívás az egész gyülekezetnek szól. Aki meghallotta az Úr üzenetét, visszhangozza azt hegyen és völgyön, mondja ő is másoknak: »Jöjj!«
Azok közül, akik hallották az evangéliumot, százak, sőt ezrek állnak még mindig tétlenül a piacokon,** [jegyzet: Utalás Krisztus példázatára Mt. 20. fejezetében] holott tevékeny részt vehetnének Krisztus munkájában valamilyen formában. Ezekhez szól Krisztus: »Miért álltok itt egész napon át hivalkodva?«*** [jegyzet: Megfelelőbb fordításban: “tétlenül”] Felszólítja őket: »Menjetek el ti is a szőlőbe!« (Mt. 20:6–7) Miért nem követi több keresztény ezt a felhívást?... Isten már régóta várja, hogy mindenki munkálkodjék a maga tehetségéhez képest, hogy így az egész gyülekezetet a szolgálat lelkülete hassa át. Ha Isten gyülekezetének tagjai teljesítenék küldetésüket az ínséget szenvedő belés külföldi területeken, ha így elvégeznék az evangéliumi megbízatásukat, akkor csakhamar az egész világ meghallaná az intő figyelmeztetést, az Úr Jézus pedig mielőbb visszajöhetne e földre »hatalommal és nagy dicsőséggel«.”
(Apostolok története, Az evangélium Samáriában c. fejezetből)
További cikkeink:
Szeretettel köszöntünk mindenkit!
2022. június 26.Kedves érdeklődők, gyülekezeteink istentiszteleti beosztását itt lehet megtekinteni. Online alkalmaink továbbra is követhetőek. Weboldalunk jobb oldalán található "Youtube élő adás" feliratra kattintva szombat délelőttönként tizenegy órakor élő istentisztelet látható. Továbbá Youtube csatornánkon és médiatárunkban rendelkezésre állnak korábbi video- és hanganyagaink.
Mindenkit szeretettel várunk!
2026. IV. negyedévi országos beosztás
2026. szeptember 27.Istentiszteleti szolgálatok beosztása gyülekezeteinkben
2026. IV. negyedévi Biblia-tanulmány
2026. március 24.Megjelent és letölthető a 2026. IV. negyedévi Biblia-tanulmányunk! Korábbi tanulmányok a dokumentumtárban érhetőek el.
Idejétmúltak-e a reformáció alapelvei?
2025. november 02.Kegyelemből, a Megváltó érdemeibe vetett hit által lesz az ember Isten igazságának részesévé, nem pedig a saját vezeklésével, teljesítményeivel, avagy a közbenjáró szentektől kölcsönzött érdemek által – ez volt Luther Márton nagy, felszabadító felfedezése. Valóban ez az evangélium lényege, olyan hatalmas, örökkévaló jó hír az ember számára, amely sohasem fakulhat meg.
„Minderről semmit sem tudtak az apostolok húsvét előtt” – Roland de Pury a lélek halandóságáról
2024. április 01.„Az apostolok nem csupán egy közönséges holttestet láttak, hanem Isten Fiáét. És akkor megértették: a halál nem átmenet, nem alvás, hanem pokoli realitás, a bűn zsoldja, Isten átka. A halál nem az a terület, ahol mi átmenetileg, látogatóként időzhetünk. A halál annak az állapota, aki Istentől elszakadt, bűnös ember. A Biblia így nevezi ezt az állapotot: pusztulás, sötétség, sír vagy gyehenna. Minderről azonban semmit sem tudtak az apostolok húsvét előtt. A húsvét azonban visszavetíti fényét a nagypéntekre is, Isten világossága a sötétségben fénylik. A bűnök megbocsátása nyomán tudjuk csak meg, hogy mi a bűn és a halál. A húsvét megértése megelőzi a nagypéntek megértését. Először is arra vezet rá bennünket, hogy egészen egyszerűen kijelentsük: a keresztény olyan ember, aki nem a lélek halhatatlanságában hisz. Hiszi azt, hogy Isten, aki a testet és a lelket megalkotta, átok alá vonta a testet és a lelket a halálban, majd Jézus Krisztusban – merő kegyelméből, mely a testre és a lélekre egyaránt vonatkozik – a halálból feltámasztja az embert. Nem található a Bibliában semmi olyan kijelentés, ami bennünket arra indítana, hogy valami mást higgyünk. Különben Jézus nem halt volna meg egészen, és nem tért volna vissza egészen az életbe.”
