"Én megismertettem velük a Te nevedet... Hogy az a szeretet legyen őbennük, amellyel engem szerettél..." (Ján 17,26)
"Mindenki legyen résen, tanulmányozza és gyakorolja a János evangéliuma tizenhetedik fejezetében foglalt tanításokat... Isten szándéka az, hogy gyermekei egységbe forrjanak. Nem arra készülnek talán, hogy ugyanazon mennyben éljenek?... Akik nem akarnak összhangban dolgozni egymással, azok meggyalázzák Istent. A lelkek ellensége örvendezve látja, hogy más malomban őrölnek az Úr gyermekei... Ha felgördítenék a jövő függönyét és látnák széthúzásuk következményeit, akkor bizonyára bűnbánatot tartanának... Isten felhívja népét, hogy változzon meg. Ezekben az utolsó napokban az az egyedüli biztonságunk, ha egyek vagyunk Krisztussal és testvéreinkkel...
A hívőknek mindig táplálniuk kell azt a szeretetet, amely a Szentlélek kiárasztása után az apostolok szívét betöltötte. Készséges engedelmességgel kellett gyakorolniuk az új parancsolatot: »Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.« (Ján 13,34) Olyan szorosan kellett egyesülniük Krisztussal, hogy megüssék követelményeinek mértékét...
De az őskeresztények később hibákat kezdtek keresni egymásban. Hibákon rágódtak, helyet adtak a bírálgatásnak, s így szem elől tévesztették a Megváltót és az ő bűnösök iránt tanúsított nagy szeretetét. Szigorúan vették a külsőségeket, a szertartásokat, szőrszálhasogatók lettek a hit elméletét illetően, és követelődzőbbek a bírálatok terén. Afölötti buzgalmukban, hogy másokat elítéljenek, elfeledték a maguk tévelygéseit. Háttérbe szorult a testvéri szeretet tanítása, amit Krisztus hirdetett. És ami a legszomorúbb: észre sem vették a veszteséget. Nem döbbentek rá, hogy eltűnt életükből a boldogság és az öröm, hogy rövidesen sötétségben fognak járni, mert kizárták a szívükből Isten szeretetét... János észrevette a testvéri szeretet csökkenését, és ezért részletesebben foglalkozott ezzel a kérdéssel. Halála napjáig sürgette, hogy a hívőknek gyakorolniuk kell egymás iránt a szeretetet." (Bizonyságtételek VIII. kötet, 239–242. l.)
További cikkeink:
Szeretettel köszöntünk mindenkit!
2022. június 26.Kedves érdeklődők, gyülekezeteink istentiszteleti beosztását itt lehet megtekinteni. Online alkalmaink továbbra is követhetőek. Weboldalunk jobb oldalán található "Youtube élő adás" feliratra kattintva szombat délelőttönként tizenegy órakor élő istentisztelet látható. Továbbá Youtube csatornánkon és médiatárunkban rendelkezésre állnak korábbi video- és hanganyagaink.
Mindenkit szeretettel várunk!
2026. III. negyedévi országos beosztás
2026. június 27.Istentiszteleti szolgálatok beosztása gyülekezeteinkben
2026. III. negyedévi Biblia-tanulmány
2026. március 24.Megjelent és letölthető a 2026. III. negyedévi Biblia-tanulmányunk! Korábbi tanulmányok a dokumentumtárban érhetőek el.
Idejétmúltak-e a reformáció alapelvei?
2025. november 02.Kegyelemből, a Megváltó érdemeibe vetett hit által lesz az ember Isten igazságának részesévé, nem pedig a saját vezeklésével, teljesítményeivel, avagy a közbenjáró szentektől kölcsönzött érdemek által – ez volt Luther Márton nagy, felszabadító felfedezése. Valóban ez az evangélium lényege, olyan hatalmas, örökkévaló jó hír az ember számára, amely sohasem fakulhat meg.
„Minderről semmit sem tudtak az apostolok húsvét előtt” – Roland de Pury a lélek halandóságáról
2024. április 01.„Az apostolok nem csupán egy közönséges holttestet láttak, hanem Isten Fiáét. És akkor megértették: a halál nem átmenet, nem alvás, hanem pokoli realitás, a bűn zsoldja, Isten átka. A halál nem az a terület, ahol mi átmenetileg, látogatóként időzhetünk. A halál annak az állapota, aki Istentől elszakadt, bűnös ember. A Biblia így nevezi ezt az állapotot: pusztulás, sötétség, sír vagy gyehenna. Minderről azonban semmit sem tudtak az apostolok húsvét előtt. A húsvét azonban visszavetíti fényét a nagypéntekre is, Isten világossága a sötétségben fénylik. A bűnök megbocsátása nyomán tudjuk csak meg, hogy mi a bűn és a halál. A húsvét megértése megelőzi a nagypéntek megértését. Először is arra vezet rá bennünket, hogy egészen egyszerűen kijelentsük: a keresztény olyan ember, aki nem a lélek halhatatlanságában hisz. Hiszi azt, hogy Isten, aki a testet és a lelket megalkotta, átok alá vonta a testet és a lelket a halálban, majd Jézus Krisztusban – merő kegyelméből, mely a testre és a lélekre egyaránt vonatkozik – a halálból feltámasztja az embert. Nem található a Bibliában semmi olyan kijelentés, ami bennünket arra indítana, hogy valami mást higgyünk. Különben Jézus nem halt volna meg egészen, és nem tért volna vissza egészen az életbe.”
