"A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, meglátogatott minket a naptámadat a magasságból. Hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!" (Luk 1,78–79)
"Krisztus földre jövetelekor úgy látszott, hogy az emberiség az addigi legalacsonyabb erkölcsi szinten van. A társadalom alapjai meginogtak. Az élet mesterkéltté és hamissá vált. A zsidók Isten Igéjének az erejét nélkülözve csupán csak értelembénító, lélekölő hagyományokat és elgondolásokat tudtak nyújtani a világnak. Isten »lélekben és igazságban« való imádását kiszorította az ember alkotta szertartások vég nélküli körforgása. Ez volt a helyzet az egész világon. Minden vallási rendszer elveszítette befolyását az emberek elméjére és lelkére. Mivel az emberek megundorodtak a meséktől és a hamis tanoktól, igyekeztek elfojtani a gondolataikat, vagy pedig hitetlenségbe menekültek.
Az örökkévalóságot kihagyták a számításaikból, csak a jelennek éltek. Miután Isten dolgait nem ismerték el, az emberi dolgokat is semmibe vették. Az igazság, a tisztelet, a feddhetetlenség, a bizalom és a részvét eltűnt a földről. A könyörtelen kapzsiság és a féktelen becsvágy általános bizalmatlanságot szült. A kötelességtudás eszméjét, az erősnek a gyengék iránti kötelezettségét, valamint az emberi méltóság és az emberi jogok eszményeit félredobták, mint egy álmot vagy mesét...
Az emberiség számára csak az az egy remény maradt, hogy új kovászt vessenek az összeférhetetlen tömegek és annak megromlott tagjai közé, hogy ez új életerőt hozzon, és visszaállítsa Isten ismeretét a világban. Krisztus azért jött, hogy visszaállítsa ezt az ismeretet, eltávolítva az útból a hamis tanokat, amelyekkel az állítólagos Istent ismerők hamis színben mutatták be őt. Eljött, hogy kinyilatkoztassa törvényének természetét, és jellemében nyilvánítsa ki a szentség szépségét... Krisztus eljött, hogy bemutassa az isteni alapelvek értékét és erejét az emberiség újjáteremtése érdekében. Eljött, hogy megtanítson bennünket ezeknek az alapelveknek a kifejlesztésére, elsajátítására és alkalmazására." (Nevelés, Istentől küldött tanító c. fejezetből)
További cikkeink:
Szeretettel köszöntünk mindenkit!
2022. június 26.Kedves érdeklődők, gyülekezeteink istentiszteleti beosztását itt lehet megtekinteni. Online alkalmaink továbbra is követhetőek. Weboldalunk jobb oldalán található "Youtube élő adás" feliratra kattintva szombat délelőttönként tizenegy órakor élő istentisztelet látható. Továbbá Youtube csatornánkon és médiatárunkban rendelkezésre állnak korábbi video- és hanganyagaink.
Mindenkit szeretettel várunk!
2026. III. negyedévi országos beosztás
2026. június 27.Istentiszteleti szolgálatok beosztása gyülekezeteinkben
2026. III. negyedévi Biblia-tanulmány
2026. március 24.Megjelent és letölthető a 2026. III. negyedévi Biblia-tanulmányunk! Korábbi tanulmányok a dokumentumtárban érhetőek el.
Idejétmúltak-e a reformáció alapelvei?
2025. november 02.Kegyelemből, a Megváltó érdemeibe vetett hit által lesz az ember Isten igazságának részesévé, nem pedig a saját vezeklésével, teljesítményeivel, avagy a közbenjáró szentektől kölcsönzött érdemek által – ez volt Luther Márton nagy, felszabadító felfedezése. Valóban ez az evangélium lényege, olyan hatalmas, örökkévaló jó hír az ember számára, amely sohasem fakulhat meg.
„Minderről semmit sem tudtak az apostolok húsvét előtt” – Roland de Pury a lélek halandóságáról
2024. április 01.„Az apostolok nem csupán egy közönséges holttestet láttak, hanem Isten Fiáét. És akkor megértették: a halál nem átmenet, nem alvás, hanem pokoli realitás, a bűn zsoldja, Isten átka. A halál nem az a terület, ahol mi átmenetileg, látogatóként időzhetünk. A halál annak az állapota, aki Istentől elszakadt, bűnös ember. A Biblia így nevezi ezt az állapotot: pusztulás, sötétség, sír vagy gyehenna. Minderről azonban semmit sem tudtak az apostolok húsvét előtt. A húsvét azonban visszavetíti fényét a nagypéntekre is, Isten világossága a sötétségben fénylik. A bűnök megbocsátása nyomán tudjuk csak meg, hogy mi a bűn és a halál. A húsvét megértése megelőzi a nagypéntek megértését. Először is arra vezet rá bennünket, hogy egészen egyszerűen kijelentsük: a keresztény olyan ember, aki nem a lélek halhatatlanságában hisz. Hiszi azt, hogy Isten, aki a testet és a lelket megalkotta, átok alá vonta a testet és a lelket a halálban, majd Jézus Krisztusban – merő kegyelméből, mely a testre és a lélekre egyaránt vonatkozik – a halálból feltámasztja az embert. Nem található a Bibliában semmi olyan kijelentés, ami bennünket arra indítana, hogy valami mást higgyünk. Különben Jézus nem halt volna meg egészen, és nem tért volna vissza egészen az életbe.”
