„Ő mindenképpen üdvözíteni tudja azokat, akik hozzá jönnek”

„Jön a karácsony!” – hangzik az egész világon kelettől nyugatig és északtól délig. Ifjak és idősebbek számára is az általános öröm és boldogság napja ez. De mi is a karácsony, hogy ekkora figyelmet követel? Feltételezik, hogy december 25-e Jézus Krisztus születésének napja, megünneplése szokássá és népszerűvé vált. Mégsem biztos, hogy Jézus születésének valódi napját tartjuk meg. A történelem nem ad erről határozott bizonyítékot. A Biblia sem adja meg a pontos időt. Ha Isten az üdvösségünk szempontjából fontosnak tartotta volna ennek ismeretét, akkor kijelentette volna a próféták és apostolok által. De a Szentírás hallgatása e kérdésben bizonyítja, hogy ezt bölcsen elrejtették szemünk elől. 

Bölcs belátásában az Úr elrejtette azt a helyet, ahol Mózest eltemette. Isten eltemette, Ő támasztotta fel és a mennybe vitte. E titok célja a bálványimádás megakadályozása volt. Aki ellen fellázadtak, amíg tevékenyen szolgált, és akit az emberi türelem végső határáig ingereltek, azt szinte istenként imádták, miután a halál elragadta tőlük. Ebből a célból rejtette el Isten Jézus születésének pontos napját is, hogy ne a nap kapja meg azt a tiszteletet, amelyet Krisztusnak, a világ Megváltójának kell adnunk - akit el kell fogadnunk, akiben bíznunk kell, akire támaszkodnunk kell, mert Ő mindenképpen üdvözíteni tudja azokat, akik hozzá jönnek. Lélekben kell imádnunk Jézust, a végtelen Isten Fiát. 

Mivel december 25-ét Krisztus születésének emlékezetére ünneplik, s a gyermekeket is tanítással és példával oktatták, hogy ez a boldogság és öröm napja, nehéz úgy elhaladnod ez időszak mellett, hogy ne szentelj annak semmi figyelmet. Hiszen nagyon jó célt is szolgálhat. 

Bánjunk nagyon megfontoltan az ifjúsággal! Ne hagyjuk, hogy karácsonykor hiábavalóságban és élvezethajhászásban keressék szórakozásukat, olyanban, ami károsan hat a lelki életükre! A szülők irányítsák úgy a dolgokat, hogy a gyermekek gondolataikat és áldozatukat Istenre és ügyére, lelkek megmentésére fordítsák. 

A szülők, ahelyett, hogy kioltanák és önkényesen uralnák a szórakozás utáni vágyat, tegyenek erőfeszítéseket azok ellenőrzésére és irányítására. Az ajándékozás vágya tiszta és szent mederbe terelhető, és embertársaink javát eredményezheti, támogatva a nemes munkát, amelyért Krisztus a világunkba jött. Az önmegtagadás és az önfeláldozás jellemezte cselekedeteit. Hadd jellemezze a miénket is, akik Jézus szeretetét valljuk, mert Őbenne összpontosul reményünk az örök életre.  

Amikor az ünnep időszaka közeledik, idős és fiatal azon gondolkodik, hogy szeretete jeléül mivel ajándékozhatja meg hozzátartozóit és barátait. Kellemes dolog bármilyen csekély ajándékot kapni azoktól, akiket szeretünk. Ez annak a bizonyítéka, hogy nem felejtettek el bennünket, és úgy látszik, ez szorosabban összekapcsol egymással. 

Helyes egymás megajándékozása a szeretet és megemlékezés jelképeként, feltéve, ha nem feledkezünk meg Istenről, legjobb barátunkról. Készítsünk olyan ajándékot, mely igazi jótétemény az elfogadónak! Olyan könyveket ajánlanék, amelyek segítenek Isten Igéjének megértésében. Gondoskodjunk jó olvasmányról a hosszú téli estékre!  

Sokaknak nincs könyvük és kiadványuk a jelenvaló igazságról. Nagy terület áll előttünk, ahová biztosan befektethetjük a pénzünket. Sok kisgyermek van, akiket el kell látnunk kiadónk olvasmányaival. A sok pénzt, amit általában cukorkára és haszontalan játékokra költenek, össze lehetne gyűjteni értékes könyvek megvételére. 

Akik értékes ajándékokat akarnak adni gyermekeiknek, unokáiknak, szerezzék meg számukra a kiadó gyermekirodalmát. Ezek kincsek az ifjúság számára. Vigyük el ezeket a könyveket országunk minden családjába! Isten világosságot ad a mennyből, ezért egy család se nélkülözze azt. Legyenek ajándékaitok olyanok, hogy a világosság sugarait árasszák a menny felé vezető úton.  

Testvéreim, miközben ajándékokat adtok egymásnak, emlékeztetlek benneteket mennyei Barátunkra, ne feledkezzetek el róla! Jézus, az élet fejedelme mindent odaadott, hogy közel hozza az üdvösséget. Még a halált is elszenvedte, hogy örök életet adhasson nekünk.  

Krisztus által nyerünk el minden áldást. Vajon mennyei Jótevőnk ne részesüljön hálánk és szeretetünk jeleiből? Jöjjetek, Testvéreim, gyermekeitekkel, még a csecsemőkkel is, és hozzatok áldozatot Istennek lehetőségeitek szerint! Keljenek szárnyra a dallamok szívetekben, és legyen az Ő dicsérete ajkatokon!  

A világ könnyelműséggel, szertelenséggel, torkossággal és önmaga fitogtatásával tölti ezeket a napokat. Karácsonykor és újévkor ezreket költenek élvezetekre, ami rosszabb, mint ha kidobnák azt a pénzt. De kiváltságunk, hogy elkerüljük e romlott kor szokásait, s az étvágy kielégítése, a szükségtelen díszekre és ruházati cikkekre való költekezés helyett olyan alkalommá tehetjük a közelgő ünnepeket, amelyen tisztelhetjük és dicsőíthetjük Istent.  

Krisztus legyen a legfőbb célunk – mégis, ahogyan ünneplik a karácsonyt, a dicsőséget Őróla a halandó emberre irányítják, akinek bűnös, gyarló jelleme tette szükségessé, hogy lejöjjön világunkba.  

Jézus, a mennyei felség letette királyságát, otthagyta a dicsőség királyi székét, és lejött, hogy isteni segítséget hozzon az erkölcsileg legyengült és a bűn által megrontott embernek.   

A szülők tárják gyermekeik elé mindezt. Tereljük új mederbe a gyermekek gondolatait! Sok ízléses dolgot találhatunk ki, és azok jóval kevesebbe kerülnek, mint a szükségtelen ajándékok – amelyeket oly gyakran adnak a gyermekeknek és a rokonoknak –, s így előzékenyek lehetünk és boldogságot hozhatunk az otthonunkba. 

Taníthatod gyermekeidet azzal, ha megmagyarázod nekik, miért változtattad meg ajándékozási szokásaidat. Mondd el, hogy eddig jobban fontolóra vetted kedvtelésüket, mint Isten dicsőségét. Mondd el nekik, hogy többet gondoltál saját kedvteléseidre és az ő örömükre azért, hogy összhangban maradj a világ szokásaival és hagyományaival, ezért ajándékokat adtál azoknak, akiknek nem volt szükségük rá, s nem gondoltál Isten ügyének előrehaladására. A napkeleti bölcsekhez hasonlóan felajánlhatod Istennek legjobb ajándékaidat és adományaidat, megmutatva, hogy értékeled a bűnös világ számára adott ajándékát. Irányítsd gyermekeid figyelmét új, önzetlen mederbe, és biztasd őket, hogy hozzák Isten elé adományaikat, egyszülött Fia ajándékául.  

Istennek nagyon tetszene, ha karácsonykor minden gyülekezetnek volna fenyőfája, amelyre ráhelyeznék kis és nagy adományaikat az istentisztelet háza számára. Levelek érkeznek hozzánk a következő kérdésekkel: „Legyen-e fenyőfánk? Nem lesz-e az hasonló a világhoz?” Válaszunk: „A világhoz hasonlóvá teheted, ha hajlamos vagy rá, vagy – amennyire lehet – a világtól eltérővé teheted.” Semmi bűn sincs az illatos örökzöld kiválasztásában és elhelyezésében a gyülekezetben, de rakjátok tele ágait jótékonyságotok arany és ezüst gyümölcseivel, és mutassátok be ezt karácsonyi ajándékként Jézusnak. Szenteljétek meg adományaitokat imával!  

Karácsonyi és újévi ünnepeket tarthatunk, és kell is tartanunk a rászorulókért. Istent dicsőítjük meg, amikor adakozunk, hogy segítsünk azokon, akiknek nagy családot kell eltartaniuk. 

A gyülekezetben elhelyezett örökzöld nagy áldássá tehető. Tárjátok fel a fiatalok előtt a jótékonysági célokat! Az adakozások tárgya semmi esetre se legyen puszta szórakozás. Lesznek olyanok, akik ez alkalmakat a gondtalanság és könnyelműség idejévé teszik, akiknek a lelke nem részesül isteni áldásban. Ugyanakkor mások sok áldást merítenek belőle. Teljesen nyugodt vagyok afelől, hogy sok mételyező összejövetelt ártatlan együttlétekkel helyettesíthetünk.  

Keresztény Testvérek, nem indultok-e el és nem övezitek-e fel magatokat kötelességeitek végzésére Isten félelmében, úgy rendezve a dolgot, hogy ne legyen száraz és unalmas, hanem telve legyen kellemes elfoglaltsággal, amely magán viselheti a menny pecsétjét? Tudom, hogy a szegényebbek eleget fognak tenni a javaslatoknak. A gazdagok is érdeklődést tanúsítanak majd, és ajándékaikat, adományaikat ama javak arányában adják, amelyeket Isten rájuk bízott. Hadd jegyezzenek be a mennyei könyvekbe olyan karácsonyt, amilyet még sohasem láttak: az adományok miatt, amelyeket Isten művének fenntartására és országának építésére adtak. 

(Ellen Gould White: Boldog otthon. Advent Kiadó, 1998. Karácsony c. fej.
– Ellen Gould White Könyvtár,
https://white-konyvtar.hu/fejezet/BO/advent/1998/128.2236/)