Keresztény Advent Közösség
Hírek, aktualitások Elemzések, tanulmányok Testi-lelki egészség Biblia

Ne veszítsd el a békességedet! – 4. rész

Dátum: 2020. május 04. Szerző: Soós Attila

A vírus ellenszere: a remény.

 

Sok minden megváltozott. Körülményeinkből fakadóan más-más módon éljük meg a karantént, de mindenkit érint az egyre növekvő bezártságérzés. A családjukkal vagy magányosan élőket egyaránt sújtja. A gyermekeikkel otthon tanuló szülőket például újra és újra hatalmába keríti a bizonytalanság: mi lesz ezután, milyen jövő vár a gyermekeinkre? Amikor rájuk gondolok, ezek a mondatok jutnak eszembe:

  • „Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem. Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen.” (Ésa 49,11–12)

Sétám során látom, hogy az állatkert zárva van ugyan, de a kerítésen túl az állatgondozók vödrökbe, kiskocsikon töltik fel az élelmet, takarmányt az etetőkbe. Az állatok hangos bőgéssel, vonyítással, rikácsolással köszönik meg a mindennapit gondviselőiknek. Az elmúlt hetekben másokat nem is láthattak. De gondozóik közelsége biztonságot jelent számukra. Vajon miért van annyi állathasonlat – különösen bárányokkal kapcsolatos – a Bibliában?

  • „Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.” (Ésa 40,11)
  • „Az én juhaim hallják az én szómat, én ismerem őket, s követnek engem: és én örök életet adok nekik; soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.” (Jn 10,27–28)
  • „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.” (23. zsoltár)

Ahogy továbbsétálok, gyermekkorom kedvelt helyszínére jutok: a már alig látogatott Fejes-völgybe. A korábban népszerű szánkópályát bokrok, cserjék nőtték be, szinte járhatatlan. Most elhagyatott, sötét, árnyékos és gondozatlan. De ezen keresztül visz utam a temető felé, ahová nemrég édesanyámat temettük. Felidéződik az előbbi zsoltár egy mondata:

  • „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.” (4. vers)

Ahogy túljutok az árnyas völgyön, egy mezőn keresztül vezet az ösvény a temetőig. Közben nem győzök hálát adni a Gondviselő megszámlálhatatlan jeléért és ígéretéért. Szüleim és bátyám sírjánál azonban megtorpanok. Vajon milyen reménységet kínál most a Biblia a járványban elhunyt tízezrek hozzátartozóinak, illetve azoknak, akik súlyosan megfertőződtek, és kilátástalannak tűnik a gyógyulásuk?

  • „És hallok az égből szózatot, amely ezt mondja nekem: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket.” (Jel 14,13)

(Folytatjuk) 

 

További cikkeink:

Istentiszteleti alkalmaink átmeneti ideig szünetelnek

2020. március 18.

Kedves Érdeklődők, a járványveszély miatt istentiszteleti alkalmaink, előadásaink és egyéb, személyes találkozással járó eseményeink átmeneti ideig szünetelnek. Az oldalunk jobb oldalán található "Youtube élő adás" feliratra kattintva szombat délelőttönként tizenegy órakor élő istentisztelet látható. Továbbá Youtube csatornánkon és médiatárunkban rendelkezésre állnak korábbi video- és hanganyagaink.

Mindenkinek szíves megértését kérjük!

„Visszatér az élet a régi, rendes kerékvágásba” a járvány után?

2020. április 21.

A média híradásainál, valamint különböző nyilatkozatokban refrénként ismétlődik ez a mondat: „Reméljük, mielőbb visszatér az élet a régi, rendes kerékvágásba.”

Ezzel kapcsolatban érdemes elgondolkodni a következőkről:
– Tényleg visszatér? Reális remény ez a tényszerűségeket számba véve?
– „Rendes” volt-e a régi kerékvágás, jó-e, ha oda tér vissza a civilizáció?
– Mi, személyesen, merre vesszük az irányt a járvány lecsendesedése után?