Jézus Krisztus küldetése és a törvény
Sokan úgy gondolják, Jézus azért jött el, hogy megszabadítson a Törvénytől, amely megkötöz. Azonban már a Törvény is azért adatott, hogy a bűneinktől megtisztítson, és Jézus küldetése is az, hogy »a mi bűneinket elvegye« (1 Jn 3,5).
Ésaiás könyvében olvashatjuk: Krisztus azért jött, hogy „a törvényt naggyá és dicsőségessé tegye”. Egy másik prófécia így írt róla: „Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.” (Ésa 42,3–4)
A Zsoltárok könyvében szintén ilyen tartalmú messiási próféciát olvashatunk: „Akkor azt mondtam: Íme jövök, a könyvtekercsben írva van felőlem, hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.” (Zsolt 40,8–9)
A Szentírás bizonysága szerint élete során Jézus mindvégig hűséges és engedelmes volt, Atyja törvényeit megtartotta, mind szavaival, mind cselekedeteivel bizonyságot tett megtartásuk fontosságáról, azok változhatatlan voltáról és követhetőségéről. A hegyi beszédben egyértelműen nyilatkozott arról, hogy nem eltörölni jött a törvényt, sokkal inkább betölteni azt:
„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvény vagy a próféták eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom nektek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül, és úgy tanítja az embereket, a mennyek országában a legkisebb lesz. Valaki pedig cselekszi, és úgy tanít, az a mennyek országában nagy lesz.” (Mt 5,17–19)
John Stott tanulmányában rámutat arra, hogy ez a példázat azért nagy jelentőségű, mert az Újszövetség és az Ószövetség, azaz az evangélium és a törvény között fennálló összefüggésre világít rá. Két részből áll, az első Krisztus és a törvény (17–18), a második pedig a keresztyének és a törvény (19–20) kapcsolatát tárgyalja (John Stott: A hegyi beszéd. Harmat Kiadó, Budapest, 1993, 65. o.).
Jézus szolgálata elején, kortársai körében mélységes felháborodást keltett feltételezett hozzáállása az Ószövetséghez, amit leginkább a szombattal kapcsolatos vita váltott ki. A farizeusok számára – akik „a törvény tanítói” voltak – úgy tűnt, mintha Jézus a törvény és Isten Igéje fölé helyezte volna magát. Jézus azonban határozottan kijelenti: senki se gondolja, hogy azért jött, hogy eltörölje a törvényt és a prófétákat. Szénási Sándor ezt a magyarázatot fűzi Jézus ezen kijelentéséhez: „Jézus a hegyi beszédben a maga küldetéséről ezt mondja: »Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.« (Mt 5,17) A keresztény teológusok már jó idő óta azt mondják: Jézus itt csak azt hangsúlyozza, hogy Ő valóra akar váltani minden rá vonatkozó próféciát. Ha azonban ennek a versnek eredeti értelmét szeretnénk felfogni, jobban oda kell figyelnünk minden egyes szóra, mégpedig Jézus anyanyelvére gondolva. Az egyik fontos szavunk a katalüó, amit héberül méfirrel mondhatunk, a másik a pléroó, amit általánosan lemalotnak fordíthatnánk vissza, a legajjém azonban még inkább megfelel neki. Vagyis a verset így kellene fordítanunk: »Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy a törvényt és a prófétákat hatályon kívül helyezzem. Nem jöttem, hogy hatályon kívül helyezzem őket, hanem inkább, hogy érvényt szerezzek nekik.« (…) Hogy Jézus számára mennyire fontos mindig a Törvény betöltése, vagyis a parancsolatoknak való elégtétel, azt abból is láthatjuk, mily sokszor int Mózes rendeléseinek teljesítésére. (…) Amikor Jézus feddi a farizeusokat és az írástudókat, a legnagyobb tévedés azt feltételezni, hogy a Törvény teljes elvetésének célzatával teszi! (…) Sokan úgy gondolják, Jézus azért jött el, hogy megszabadítson a Törvénytől, amely megkötöz. Ezzel szemben azt kellene meglátnunk, hogy már a Törvény is azért adatott, hogy a bűneinktől megtisztítson, és Jézus küldetése is az, hogy »a mi bűneinket elvegye« (1 Jn 3,5). A Törvény által képtelenek lennénk megigazulni és üdvözülni, de ez nem a Törvény hibája, hanem a miénk!” (Szénási Sándor: Jézus és a törvény. Theologiai Szemle, 1986/4., 239–241. o., idézi Vankó Zsuzsa: A boldogság törvénye. Spalding Alapítvány, Budapest, 2003, 51–52. o.)
Ugyancsak beszédes Jézus egy másik mondásának az eredeti nyelvekig visszanyúló elemzése: „Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy ióta (görögül yod, a héber ábécé legkisebb betűje, majdnem olyan kicsi, mint egy vessző) vagy egyetlen pontocska (keraia, ívecske: feltehetően azokra az apró, horogszerű írásjelekre utal, amelyek egyes héber betűk megkülönböztető jegyei) el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.” (Stott, i. m., 68. o.) A kijelentést az „amen” (= bizony) formula vezeti be, amely mindennek bizonyosságát fejezi ki. Két időmeghatározás is található ebben a mondatban. Az egyik: „amíg el nem múlik az ég és a föld” – a történelem egészére vonatkozik. A másik: „amíg minden be nem teljesedik” – ennek értelmezése már nem ilyen egyszerű. Az egyik értelmezés szerint a Törvénynek a tanítványok életében kell megvalósulnia, tehát a kijelentés a Törvény teljes megtartásának szükségességét hangsúlyozza. A másik (ún. üdvtörténeti) magyarázat szerint azt fejezi ki ez a mondat, hogy mindaz, amit a Törvény prófétai módon meghirdetett, maradéktalanul be fog következni.
A 19. versben nemcsak általánosan a Törvényről van szó, hanem parancsolatokról, amelyek közül egyet sem szabad „feloldani”. A „feloldani” ige a „megtenni” igével áll ellentétes értelmű párhuzamban, így elsősorban gyakorlati feloldást, elhanyagolást, figyelmen kívül hagyást jelent. Ezt a mondatot a keresztény tanítóknak szánt figyelmeztetésnek tekinthetjük: tetteikkel és szavaikkal is tartsák meg Isten parancsolatait. Mivel a mondás előtt a Jézus által beteljesített Törvényről van szó, a 19. versben említett parancsolatok is ehhez tartoznak, vagyis Jézus utasításaira vonatkoznak. A mondat így az Ószövetség beteljesítéseként meghirdetett isteni akarat komolyan vételére, gyakorlati megvalósítására és hiteles tanítására figyelmeztet.
Forrás
Kocsis Imre: A hegyi beszéd. Jel Kiadó, 1998. 71.
(Megjelent a Sola Scriptura folyóirat 2014/4. számában)
További cikkeink:
Szeretettel köszöntünk mindenkit!
2022. június 26.Kedves érdeklődők, gyülekezeteink istentiszteleti beosztását itt lehet megtekinteni. Online alkalmaink továbbra is követhetőek. Weboldalunk jobb oldalán található "Youtube élő adás" feliratra kattintva szombat délelőttönként tizenegy órakor élő istentisztelet látható. Továbbá Youtube csatornánkon és médiatárunkban rendelkezésre állnak korábbi video- és hanganyagaink.
Mindenkit szeretettel várunk!
2024. IV. negyedévi Biblia-tanulmány
2024. október 03.Megjelent és letölthető a 2024. IV. negyedévi Biblia-tanulmányunk! Korábbi tanulmányok a dokumentumtárban érhetőek el.
2024. IV. negyedévi országos beosztás
2024. október 03.Istentiszteleti szolgálatok beosztása gyülekezeteinkben
„Minderről semmit sem tudtak az apostolok húsvét előtt” – Roland de Pury a lélek halandóságáról
2024. április 01.„Az apostolok nem csupán egy közönséges holttestet láttak, hanem Isten Fiáét. És akkor megértették: a halál nem átmenet, nem alvás, hanem pokoli realitás, a bűn zsoldja, Isten átka. A halál nem az a terület, ahol mi átmenetileg, látogatóként időzhetünk. A halál annak az állapota, aki Istentől elszakadt, bűnös ember. A Biblia így nevezi ezt az állapotot: pusztulás, sötétség, sír vagy gyehenna. Minderről azonban semmit sem tudtak az apostolok húsvét előtt. A húsvét azonban visszavetíti fényét a nagypéntekre is, Isten világossága a sötétségben fénylik. A bűnök megbocsátása nyomán tudjuk csak meg, hogy mi a bűn és a halál. A húsvét megértése megelőzi a nagypéntek megértését. Először is arra vezet rá bennünket, hogy egészen egyszerűen kijelentsük: a keresztény olyan ember, aki nem a lélek halhatatlanságában hisz. Hiszi azt, hogy Isten, aki a testet és a lelket megalkotta, átok alá vonta a testet és a lelket a halálban, majd Jézus Krisztusban – merő kegyelméből, mely a testre és a lélekre egyaránt vonatkozik – a halálból feltámasztja az embert. Nem található a Bibliában semmi olyan kijelentés, ami bennünket arra indítana, hogy valami mást higgyünk. Különben Jézus nem halt volna meg egészen, és nem tért volna vissza egészen az életbe.”
A helyettesítés csodája – Az „engesztelő áldozat”
2024. április 01.A kereszténységen kívül lévők, de a kereszténységen belül is nem kevesen az engesztelő áldozat antropomorf értelmezése miatt utasítják el a keresztény megváltás gondolatát, illetve viszonyulnak értetlenül Krisztus áldozatához. A Szentírás szépséges evangéliuma a különféle téves elképzelésekkel szemben éppen az, hogy Isten hoz áldozatot a bűnös emberért. Alábbi írásunk témája az „engesztelő áldozat” antropomorf és biblikus értelmezése.
„Ő mindenképpen üdvözíteni tudja azokat, akik hozzá jönnek”
2023. december 24.Ellen Gould White gondolatai a karácsonyról