"Olyannak lennem, mint ez a csöpp gyermek…"

Sík Sándor

Mosolygó gyermek 

A nyári busz fullasztó melegében,

Kék bóbitás sapkája keretében,

Anyja mellére békén odabújva,

Szemben velem egy esztendős fiúcska.

Szeme azúrját kerekíti tágra,

Úgy néz a furcsa, idegen világra,

Ami én vagyok, aki mostan boldog

Gyönyörűséggel arcába mosolygok.

Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig,

Míg sziromarca gömbölyűre válik,

Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán,

És édesdeden visszamosolyog rám.

Egy új emberke, ki nem is beszél még,

Hogyan érti meg mosolyom beszédét?

Hogy érzi meg – hisz csak egy éve ember! –,

Hogy a szeretet szólítja szememmel!

Ó milyen titok, milyen csodaszép ez!

Egy csöpp agy, mely még gondolni se képes,

A szeretetet már fel tudja fogni

S a mosolyra vissza tud mosolyogni!

Ó, ha lehetne, hogy az, aki Atyja

Minden mosolynak, nekem is megadja,

Olyannak lennem, mint ez a csöpp gyermek:

Friss antennája minden szeretetnek.

(1954)