„Számít, hogy mit gondolsz Jézusról…”

Sokan nem tartják elég fontosnak megérteni azt, hogy Jézus valóban minden férfihez és nőhöz hasonló csecsemőként jött e világra. Azt mondják, hogy az egyiptomi Nílus mellett élő gazdának, egy szudáni fiatalembernek vagy egy főiskolás lánynak más gondja van, mint Krisztus emberi természetének a tisztázása addig, amíg tudják, hogy Jézus meghalt értük.

Azonban a világon mindenkinek, fiatalnak és idősnek egyaránt, minden másnál szorongatóbb szüksége van arra, hogy megtudja: van valahol Valaki, aki megérti a helyzetemet, a küzdelmeimet, a hervadó reményeimet? Ha Jézus az Egyetlen, akkor milyen segítséget várhatok tőle mindabban, amivel ma és holnap szembesülök?

Az ellenvetés folytatódik: Ha Jézus még mindig mindenható Isten és a Békesség Fejedelme, akkor ez a teológiai ismeret jelent-e valamilyen különbséget számomra? Jelest kaptam minden bibliaismereti tantárgyból, és rengeteget olvasok. De mi haszna van számomra annak, ha Jézus Ádám bűneset előtti természetében jött e világra? Vagy ha ellenkezőleg: elődei DNS-ét örökölve minden tehertételükkel született?

Ha Jézus a hétköznapi emberi élettel járó gyengeség és stressz valódi megtapasztalása nélkül jött a Földre, akkor olyan helyzetben lennénk, mint amikor egy küszködő baseballjátékos elé a sztárjátékost állítják példaként, mondván: „Látod? Meg lehet csinálni, szedd össze magad!”

Mások pedig azt fogják mondani: „Ha hozzánk teljesen hasonlóan, öröklött emberi gyengeségekkel születik, akkor vétkezett volna, és neki is megváltóra lett volna szüksége.”

Az igazság az, hogy Jézus csodálatos emberi lénnyé vált, aki naponta gyakorolta az „ütőjátékos-hazafutást” (a baseball eleme), anélkül, hogy „kiütötték volna”, azaz napról napra kísértések támadták, amelyeknek azonban soha nem engedett. „Mindenestől fogva” (Zsid 2,17) hasonlóvá lett hozzánk, választása által mégis mindig összeköttetésben maradt a Szentlélekkel, amiképpen mi is megtehetjük ezt. Mi is győztesekké válhatunk, Jézushoz hasonlóan: „Amiképpen én is győztem, és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.” (Jel 3,21)

Jézus Krisztus Földre jöttének célja tehát nemcsak az volt, hogy meghaljon a bűneinkért, hanem az is, hogy megmutassa a bűnösök világának: a Szentlélek segítségével legyőzhetjük a bűnöket – ahogyan Ő legyőzte –, és úgy járhatunk, amint Ő járt. Ez az Újszövetség kettős hangsúlya és lényege. Ez az üdvösség öröme, itt és most!

Számít tehát, hogy mit gondolsz Jézusról, aki Istenhez könyörögve haladt át a Getsemánén, és keresztet szenvedett. Jézus megtapasztalt minden emberi gyengeséget és elutasítást kora gyerekkorától kezdve mennybemeneteléig. Megismerte ennek az életnek minden szenvedését, az elhagyatottságot vagy a mérgezett lelkűek tomboló dühét, amely kimerítette testi-lelki erejét. Férfi volt, aki tisztában volt a nemi ösztön erejével, amelyet Ő helyezett Ádámba és Évába, de tudta, hogyan korlátozza azt egy magasabb rendű cél érdekében. Osztozott minden emberi tapasztalatban gyermekként és felnőttként, nem közvetve, hanem valóságosan!

Carl Bloch: Jézus Krisztus a Getsemáné-kertben

Ha valaki ma imádkozik, akár az óvodában, akár az egyetemen, akár fiatal férfiként vagy nőként, Jézus pontosan tudja, milyen küzdelem zajlik a lelkében. „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, de bűn nélkül. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot [bűnbocsánatot] nyerjünk és kegyelmet [erőt] találjunk, alkalmas időben segítségül.” (Zsid 4,15–16)

Amikor az epehólyagod ellenőrzésére van szükség, ne ügyvédhez menj! Olyan emberhez fordulj, akinek elég ismerete van az epehólyagról! Ha erkölcsi választásodhoz van sürgős segítségre szükséged, menj Jézushoz, aki itt élt a Földön, és tudja, mit kellett tennie annak érdekében, hogy gondolkodása világos, döntése pedig helyes legyen.

Kihez fordult segítségért? A Szentlélekhez, állandó társához: „Könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt, […] és meghallgattatott istenfélelméért.” (Zsid 5,7)

Mit hallott Ő? Pontosan azt, amit neked is át akar adni – kristálytiszta gondolatokat és isteni ösztönzést, amelyek az agyunk minden részét átjárják, amelyek téged is győzelemre vezetnek. Erre a csodálatos változásra számíthatunk imáinkra érkezett válaszként ma is. Azzal beszélhetünk, aki itt volt, ahol most vagyunk, és pontosan tudja, mire van szükségünk a következő lépés megtételéhez. Ezért fontos annyira Jézus emberi természetének helyes megértése, ez eredményezhet valódi változásokat. 

(Herbert Edgar Douglass Útelágazás című könyve 
2019-ben jelent meg a BIK Könyvkiadónál.)