"Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt aratja is. Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet, aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet." (Gal 6,7–8)
"Nagyon sokan megkérdezték már, akik elolvasták Dávid elbukásának történetét: Miért kellett ezt a feljegyzést a nyilvánosságra hozni és az emberek elé tárni?... A hűtlenné vált emberek gyakran mutattak rá az egymást követő nemzedékek folyamán Dávid életének erre a sötét foltjára, és gúnyolódva, diadallal kiáltottak fel: »Íme az Isten szíve szerint való ember!« Így megkeményítették lelküket a hitetlenségben, és sokan merészek lettek a bűnben a kegyesség leple alatt.
Dávid története azonban senkit sem bátorít a bűnre. Dávid akkor neveztetett Isten szíve szerint való embernek, amikor még Isten tanácsa szerint járt el minden dolgában. De amikor a bűn útjára lépett, megszűnt igaznak lenni mindaddig, amíg bűnbánattal vissza nem tért az Úrhoz. Isten szava világosan kijelenti: »De ez a dolog, amelyet Dávid cselekedett, nem tetszett az Úrnak.« (2Sám 11,27) Az Úr ezt mondta neki a próféta útján: »Miért vetetted meg az Úr beszédét, olyan dolgot cselekedve, amely utálatos őelőtte?... Most azért ne távozzék el a fegyver soha a te házadból, mivel megutáltál engem.« (2Sám 12m9–10) Bár Dávid megbánta bűnét és Isten megbocsátott neki, elfogadta őt, azonban az általa elvetett mag kikelt, és annak kártékony gyümölcsét le kellett aratnia. A személyén és házán végrehajtott ítélet bizonyítja Isten irtózását a bűntől... Bűnével, amelyet elkövetett, megváltoztatta Istenhez való viszonyát. Az Úr semmiképpen sem nézhette el a bűnt. Nem használhatta fel hatalmát arra, hogy Dávidot megvédje a bűn következményeitől, úgy mint ahogy megvédte őt Saul gyűlölködésétől...
Azok, akik Dávid példájára való hivatkozással próbálják kisebbíteni saját bűnüket, tanulják meg a Biblia feljegyzéséből, hogy a bűn, a törvényáthágás útja bizony nagyon kemény. Bár a bűnösök – csakúgy mint Dávid – elfordulhatnak a gonoszság útjától, a bűn következményeinek elhordozását keserűnek és keménynek fogják találni." (Pátriárkák és próféták, Dávid bűne és bűnbánata c. fejezetből)
További cikkeink:
Szeretettel köszöntünk mindenkit!
2022. június 26.Kedves érdeklődők, gyülekezeteink istentiszteleti beosztását itt lehet megtekinteni. Online alkalmaink továbbra is követhetőek. Weboldalunk jobb oldalán található "Youtube élő adás" feliratra kattintva szombat délelőttönként tizenegy órakor élő istentisztelet látható. Továbbá Youtube csatornánkon és médiatárunkban rendelkezésre állnak korábbi video- és hanganyagaink.
Mindenkit szeretettel várunk!
2026. III. negyedévi országos beosztás
2026. június 27.Istentiszteleti szolgálatok beosztása gyülekezeteinkben
2026. III. negyedévi Biblia-tanulmány
2026. március 24.Megjelent és letölthető a 2026. III. negyedévi Biblia-tanulmányunk! Korábbi tanulmányok a dokumentumtárban érhetőek el.
Idejétmúltak-e a reformáció alapelvei?
2025. november 02.Kegyelemből, a Megváltó érdemeibe vetett hit által lesz az ember Isten igazságának részesévé, nem pedig a saját vezeklésével, teljesítményeivel, avagy a közbenjáró szentektől kölcsönzött érdemek által – ez volt Luther Márton nagy, felszabadító felfedezése. Valóban ez az evangélium lényege, olyan hatalmas, örökkévaló jó hír az ember számára, amely sohasem fakulhat meg.
„Minderről semmit sem tudtak az apostolok húsvét előtt” – Roland de Pury a lélek halandóságáról
2024. április 01.„Az apostolok nem csupán egy közönséges holttestet láttak, hanem Isten Fiáét. És akkor megértették: a halál nem átmenet, nem alvás, hanem pokoli realitás, a bűn zsoldja, Isten átka. A halál nem az a terület, ahol mi átmenetileg, látogatóként időzhetünk. A halál annak az állapota, aki Istentől elszakadt, bűnös ember. A Biblia így nevezi ezt az állapotot: pusztulás, sötétség, sír vagy gyehenna. Minderről azonban semmit sem tudtak az apostolok húsvét előtt. A húsvét azonban visszavetíti fényét a nagypéntekre is, Isten világossága a sötétségben fénylik. A bűnök megbocsátása nyomán tudjuk csak meg, hogy mi a bűn és a halál. A húsvét megértése megelőzi a nagypéntek megértését. Először is arra vezet rá bennünket, hogy egészen egyszerűen kijelentsük: a keresztény olyan ember, aki nem a lélek halhatatlanságában hisz. Hiszi azt, hogy Isten, aki a testet és a lelket megalkotta, átok alá vonta a testet és a lelket a halálban, majd Jézus Krisztusban – merő kegyelméből, mely a testre és a lélekre egyaránt vonatkozik – a halálból feltámasztja az embert. Nem található a Bibliában semmi olyan kijelentés, ami bennünket arra indítana, hogy valami mást higgyünk. Különben Jézus nem halt volna meg egészen, és nem tért volna vissza egészen az életbe.”
