Kedves érdeklődők, gyülekezeteink istentiszteleti beosztását itt lehet megtekinteni. Online alkalmaink továbbra is követhetőek. Weboldalunk jobb oldalán található "Youtube élő adás" feliratra kattintva szombat délelőttönként tizenegy órakor élő istentisztelet látható. Továbbá Youtube csatornánkon és médiatárunkban rendelkezésre állnak korábbi video- és hanganyagaink.

Mindenkit szeretettel várunk!

Istentiszteleti szolgálatok beosztása gyülekezeteinkben

Megjelent és letölthető a 2026. III. negyedévi Biblia-tanulmányunk! Korábbi tanulmányok a dokumentumtárban érhetőek el.

Hírek a "Kürtszó" címen megjelenő hitéleti lapunkról,

Kegyelemből, a Megváltó érdemeibe vetett hit által lesz az ember Isten igazságának részesévé, nem pedig a saját vezeklésével, teljesítményeivel, avagy a közbenjáró szentektől kölcsönzött érdemek által – ez volt Luther Márton nagy, felszabadító felfedezése. Valóban ez az evangélium lényege, olyan hatalmas, örökkévaló jó hír az ember számára, amely sohasem fakulhat meg.

„Amikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt voltak...”

„Az apostolok nem csupán egy közönséges holttestet láttak, hanem Isten Fiáét. És akkor megértették: a halál nem átmenet, nem alvás, hanem pokoli realitás, a bűn zsoldja, Isten átka. A halál nem az a terület, ahol mi átmenetileg, látogatóként időzhetünk. A halál annak az állapota, aki Istentől elszakadt, bűnös ember. A Biblia így nevezi ezt az állapotot: pusztulás, sötétség, sír vagy gyehenna. Minderről azonban semmit sem tudtak az apostolok húsvét előtt. A húsvét azonban visszavetíti fényét a nagypéntekre is, Isten világossága a sötétségben fénylik. A bűnök megbocsátása nyomán tudjuk csak meg, hogy mi a bűn és a halál. A húsvét megértése megelőzi a nagypéntek megértését. Először is arra vezet rá bennünket, hogy egészen egyszerűen kijelentsük: a keresztény olyan ember, aki nem a lélek halhatatlanságában hisz. Hiszi azt, hogy Isten, aki a testet és a lelket megalkotta, átok alá vonta a testet és a lelket a halálban, majd Jézus Krisztusban – merő kegyelméből, mely a testre és a lélekre egyaránt vonatkozik – a halálból feltámasztja az embert. Nem található a Bibliában semmi olyan kijelentés, ami bennünket arra indítana, hogy valami mást higgyünk. Különben Jézus nem halt volna meg egészen, és nem tért volna vissza egészen az életbe.”

A kereszténységen kívül lévők, de a kereszténységen belül is nem kevesen az engesztelő áldozat antropomorf értelmezése miatt utasítják el a keresztény megváltás gondolatát, illetve viszonyulnak értetlenül Krisztus áldozatához. A Szentírás szépséges evangéliuma a különféle téves elképzelésekkel szemben éppen az, hogy Isten hoz áldozatot a bűnös emberért. Alábbi írásunk témája az „engesztelő áldozat” antropomorf és biblikus értelmezése.

Ellen Gould White gondolatai a karácsonyról

A Szentírás alapján keressük a választ arra a kérdésre, mi a Krisztus tanítványai közötti egység titka, biztosítéka (Eféz 4,1–6).

„Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Jézus Krisztus engesztelő áldozata, a bűnöst befedező helyettes áldozata Megváltónk végtelen lelki-fizikai szenvedésével járt. Mindannyiunkért hozta ezt az áldozatot, a mi bűneinkért sebezték meg, értünk vállalta a borzalmas halált. Mit mond az orvostudomány Jézus kivégzéséről? 

Az emberi természet egyik legnagyobb vonzódása: a táboron belül lenni, azaz beilleszkedni, elfogadottá válni, idomulni a többséghez, keresni annak tetszését. Könnyen engedünk a „tömegvonzásnak”, a többséghez tartozást helyezve más, fontosabb szempontok elé – akár tudatosan, akár öntudatlanul. Ha az emberi természetet elemi erővel vonzza a táboron belül tartózkodás, akkor egész hitünknek és életünknek az az egyik legnagyobb próbája: merünk-e a táboron kívül lenni Jézussal? 

Jézus eljött a bűn sötétjében bolyongó világunkba, hogy bemutassa Isten szeretetének világosságát – hogy legyen „VELÜNK AZ ISTEN”. Ezért jövendölték róla, hogy „nevét Immánuelnek nevezik”.    

„Csuda, mint megszentelte és megáldotta Isten Károlyi fordítását! Ezzel a fordítással élnek mindenféle vallású magyarok, a római katolikusokon kívül, akik nagyobbára a Káldi fordításához tartják magokat köteleseknek. Sokszor is nyomtattatott ez ki az időtől fogva mindenféle formában. Vagyon is ez értelmes, szép magyarsággal, amelyet utána is pallérozgattak a tudós emberek, mikor újólag kinyomtatták.” (Bod Péter: Magyar Athenas, 1766)

„Halljátok meg a szót, amit az Úr szól néktek, Izrael háza! Ezt mondja az Úr:
A pogányok útját el ne tanuljátok, és égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól!”
(Jeremiás 10,1–2)

A reformáció emléknapján, október 31-én emlékezzünk arra, hogy a reformáció idején az evangélium felfedezése természetes úton vezetett a „sola Scriptura” („egyedül a Szentírás”) elvéhez, hiszen világossá vált, milyen kincseket rejt a Biblia, amely Isten kinyilatkoztatásának vallja magát.

Gyakran „kicsúszik az idő a kezünkből”, „időzavarba kerülünk”, ahogy mondani szoktuk. Jó hír, hogy az ezzel kapcsolatos tudás, képesség megszerezhető, mert Isten ezt felkínálja nekünk.

Hogyan kezeljük a koronavírus-járvány miatt már több hónapja ránk nehezedő testi-lelki-szellemi terheket? A bezártságot, a félelmeinket, aggodalmainkat, a bizonytalanságot, a magányt? A tények megváltoztatása nem áll hatalmunkban, azonban rajtunk múlik, hogyan viszonyulunk mindehhez. 

„Emeljétek fel a fejeteket…!”