Keresztény Advent Közösség
Hírek, aktualitások Elemzések, tanulmányok Testi-lelki egészség Biblia

Jézus Krisztus küldetése és a törvény

Dátum: 2020. február 19. Szerző: Miszti Katalin

Sokan úgy gondolják, Jézus azért jött el, hogy megszabadítson a Törvénytől, amely megkötöz. Azonban már a Törvény is azért adatott, hogy a bűneinktől megtisztítson, és Jézus küldetése is az, hogy »a mi bűneinket elvegye« (1 Jn 3,5).

 

 

Ésaiás könyvében olvashatjuk: Krisztus azért jött, hogy „a törvényt naggyá és dicsőségessé tegye”. Egy másik prófécia így írt róla: „Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.” (Ésa 42,3–4)

A Zsoltárok könyvében szintén ilyen tartalmú messiási próféciát olvashatunk: „Akkor azt mondtam: Íme jövök, a könyvtekercsben írva van felőlem, hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.” (Zsolt 40,8–9)

A Szentírás bizonysága szerint élete során Jézus mindvégig hűséges és engedelmes volt, Atyja törvényeit megtartotta, mind szavaival, mind cselekedeteivel bizonyságot tett megtartásuk fontosságáról, azok változhatatlan voltáról és követhetőségéről. A hegyi beszédben egyértelműen nyilatkozott arról, hogy nem eltörölni jött a törvényt, sokkal inkább betölteni azt:

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvény vagy a próféták eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom nektek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül, és úgy tanítja az embereket, a mennyek országában a legkisebb lesz. Valaki pedig cselekszi, és úgy tanít, az a mennyek országában nagy lesz.” (Mt 5,17–19)

 

 
Krisztus, a törvényadó (bizánci márvány sírdombormű-töredék, 300-as évek vége)

 

John Stott tanulmányában rámutat arra, hogy ez a példázat azért nagy jelentőségű, mert az Újszövetség és az Ószövetség, azaz az evangélium és a törvény között fennálló összefüggésre világít rá. Két részből áll, az első Krisztus és a törvény (17–18), a második pedig a keresztyének és a törvény (19–20) kapcsolatát tárgyalja (John Stott: A hegyi beszéd. Harmat Kiadó, Budapest, 1993, 65. o.).

Jézus szolgálata elején, kortársai körében mélységes felháborodást keltett feltételezett hozzáállása az Ószövetséghez, amit leginkább a szombattal kapcsolatos vita váltott ki. A farizeusok számára – akik „a törvény tanítói” voltak – úgy tűnt, mintha Jézus a törvény és Isten Igéje fölé helyezte volna magát. Jézus azonban határozottan kijelenti: senki se gondolja, hogy azért jött, hogy eltörölje a törvényt és a prófétákat. Szénási Sándor ezt a magyarázatot fűzi Jézus ezen kijelentéséhez: „Jézus a hegyi beszédben a maga küldetéséről ezt mondja: »Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.« (Mt 5,17) A keresztény teológusok már jó idő óta azt mondják: Jézus itt csak azt hangsúlyozza, hogy Ő valóra akar váltani minden rá vonatkozó próféciát. Ha azonban ennek a versnek eredeti értelmét szeretnénk felfogni, jobban oda kell figyelnünk minden egyes szóra, mégpedig Jézus anyanyelvére gondolva. Az egyik fontos szavunk a katalüó, amit héberül méfirrel mondhatunk, a másik a pléroó, amit általánosan lemalotnak fordíthatnánk vissza, a legajjém azonban még inkább megfelel neki. Vagyis a verset így kellene fordítanunk: »Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy a törvényt és a prófétákat hatályon kívül helyezzem. Nem jöttem, hogy hatályon kívül helyezzem őket, hanem inkább, hogy érvényt szerezzek nekik.« (…) Hogy Jézus számára mennyire fontos mindig a Törvény betöltése, vagyis a parancsolatoknak való elégtétel, azt abból is láthatjuk, mily sokszor int Mózes rendeléseinek teljesítésére. (…) Amikor Jézus feddi a farizeusokat és az írástudókat, a legnagyobb tévedés azt feltételezni, hogy a Törvény teljes elvetésének célzatával teszi! (…) Sokan úgy gondolják, Jézus azért jött el, hogy megszabadítson a Törvénytől, amely megkötöz. Ezzel szemben azt kellene meglátnunk, hogy már a Törvény is azért adatott, hogy a bűneinktől megtisztítson, és Jézus küldetése is az, hogy »a mi bűneinket elvegye« (1 Jn 3,5). A Törvény által képtelenek lennénk megigazulni és üdvözülni, de ez nem a Törvény hibája, hanem a miénk!” (Szénási Sándor: Jézus és a törvény. Theologiai Szemle, 1986/4., 239–241.  o., idézi Vankó Zsuzsa: A boldogság törvénye. Spalding Alapítvány, Budapest, 2003, 51–52. o.)

Ugyancsak beszédes Jézus egy másik mondásának az eredeti nyelvekig visszanyúló elemzése: „Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy ióta (görögül yod, a héber ábécé legkisebb betűje, majdnem olyan kicsi, mint egy vessző) vagy egyetlen pontocska (keraia, ívecske: feltehetően azokra az apró, horogszerű írásjelekre utal, amelyek egyes héber betűk megkülönböztető jegyei) el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.” (Stott, i. m., 68. o.) A kijelentést az „amen” (= bizony) formula vezeti be, amely mindennek bizonyosságát fejezi ki. Két időmeghatározás is található ebben a mondatban. Az egyik: „amíg el nem múlik az ég és a föld” – a történelem egészére vonatkozik. A másik: „amíg minden be nem teljesedik” – ennek értelmezése már nem ilyen egyszerű. Az egyik értelmezés szerint a Törvénynek a tanítványok életében kell megvalósulnia, tehát a kijelentés a Törvény teljes megtartásának szükségességét hangsúlyozza. A másik (ún. üdvtörténeti) magyarázat szerint azt fejezi ki ez a mondat, hogy mindaz, amit a Törvény prófétai módon meghirdetett, maradéktalanul be fog következni.

A 19. versben nemcsak általánosan a Törvényről van szó, hanem parancsolatokról, amelyek közül egyet sem szabad „feloldani”. A „feloldani” ige a „megtenni” igével áll ellentétes értelmű párhuzamban, így elsősorban gyakorlati feloldást, elhanyagolást, figyelmen kívül hagyást jelent. Ezt a mondatot a keresztény tanítóknak szánt figyelmeztetésnek tekinthetjük: tetteikkel és szavaikkal is tartsák meg Isten parancsolatait. Mivel a mondás előtt a Jézus által beteljesített Törvényről van szó, a 19. versben említett parancsolatok is ehhez tartoznak, vagyis Jézus utasításaira vonatkoznak. A mondat így az Ószövetség beteljesítéseként meghirdetett isteni akarat komolyan vételére, gyakorlati megvalósítására és hiteles tanítására figyelmeztet.

 

 

Forrás

Kocsis Imre: A hegyi beszéd. Jel Kiadó, 1998. 71.

 (Megjelent a Sola Scriptura folyóirat 2014/4. számában)

 

 

 

További cikkeink:

Istentiszteleti alkalmaink átmeneti ideig szünetelnek

2020. március 18.

Kedves Érdeklődők, a járványveszély miatt istentiszteleti alkalmaink, előadásaink és egyéb, személyes találkozással járó eseményeink átmeneti ideig szünetelnek. Ezen az oldalon szombat délelőttönként tizenegy órakor élő istentisztelet látható, továbbá Youtube csatornánkon és médiatárunkban rendelkezésre állnak korábbi video- és hanganyagaink.

Mindenkinek szíves megértését kérjük!

A Szentlélek személye és munkája

2020. március 12.

A Szentlélek legfőbb és legelső adománya a szeretet, amely a hit általi megigazulás nyomán, azonnal kitöltetik az ember lelkébe (Rm 5,5). Valódi szeretet nélkül akár a leghatalmasabbnak és leghitelesebbnek tűnő lelki ajándékok is teljességgel értéktelenek, illetve hamisak (1Kor 13,1–3).