Keresztény Advent Közösség
Hírek, aktualitások Elemzések, tanulmányok Testi-lelki egészség Biblia

Táplálkozási helyzetjelentés

Dátum: 2018. szeptember 6. Szerző: Dr. Makkos Gyula

Közhelyszerű megállapítás, hogy az elfogyasztott táplálék minősége és mennyisége döntő módon befolyásolja az egészségi állapotunkat. A magyar lakosság táplálkozási szokásainak megismerése segítheti a szükséges változtatások meghatározását, illetve megtudhatjuk, hol is tart az étkezéskultúránk.

 

A táplálkozási vizsgálatok megállapításai szerint a korai rokkantságot és halálozást okozó szív- és érrendszeri betegségek, valamint a különböző rosszindulatú daganatok kockázati tényezői jelentős részben azonosak. Mindkét betegségcsoportban kiemelkedő kockázatot jelent a túlzott zsír- és sóbevitel, valamint az elhízás. A konkrét adatokat értékelve a következőkről kapunk tájékoztatást:

– Túlzott az állati eredetű zsiradékok bevitele, és még mindig alacsony a növényi olajok aránya táplálkozásunkban. A koleszterin bevitele a még elfogadható érték többszöröse, és rossz a többszörösen telítetlen és telített zsírsavak aránya.

– Jelentős a rejtett zsír bevitele is, amely egy adott élelmiszer 20-30 százalékát is kiteheti a húskészítmények és a tejtermékek esetében. A magyar étrendben sajnálatosan magas arányban szerepelnek állati eredetű fehérjék, mintegy 67 százalékban. Tudományosan bizonyított, hogy a növényi fehérjék aminosav-összetétele kedvező befolyást gyakorol a szervezet zsírháztartására is: érelmeszesedést megelőző hatást fejt ki. Ez a kedvező hatás azonban az átlagos magyar lakos esetében nem érvényesülhet.

– Csekély a magyarországi táplálkozásban az ugyancsak hasonló hatású összetett szénhidrátok (például keményítő) fogyasztása, viszont sok a hozzáadott cukor bevitele.

– Ismét sajnossal kell folytatnunk a sort: ki gondolná, hogy ma Magyarországon a vitaminok határértékhiányáról kell beszélni? Számos életfontosságú és betegségmegelőző vitamin bevitele nem éri el a javasolt szintet a vizsgált – tízezres nagyságrendű – népességnél, mert csekély mennyiségben fogyasztanak növényi eredetű, nyers ételeket.

– A nátriumsó (konyhasó) bevitele bőséges, míg a növényekben található kálium és magnézium bevitele a kívánt értéknél 2,2–2,4-szer kisebb. A kalciumbevitel ugyancsak kevesebb a szükségesnél.

Elmondható, hogy az átlag magyar ember szinte mindent bőven fogyaszt, ami a tudomány mai állása szerint egészségtelen, és mérsékelten vagy egyáltalán nem fogyasztja azt, ami védené az egészségét és megóvná korunk félelmetes, az életmód okozta betegségeitől.

 

Támadók

A táplálkozástudomány fontos felismerése, hogy a bizonyítottan védő tulajdonságú tápanyagot sem helyes a napi szükségletet meghaladó meny-nyiségben fogyasztani, ugyanis ebben az esetben ellenkező hatást fejthet ki. Itt kell említenünk a táplálékkiegészítőket. Divatos – és a gyógyszergyáraknak nagy hasznot hoz –, hogy vitaminokat, ásványi sókat beszélnek ránk a reklámok: úgymond ezek segítségével megvédhetjük az egészségünket. A vasról kimutatták, hogy túlzott bevitele mellett egyes rosszindulatú betegségek előfordulása megnő. A prosztatarák ellen véd a természetes béta-karotin, de túlzott mennyiségben, táplálékkiegészítővel bejuttatva fokozhatja a prosztatarák kockázatát.

A szív- és érrendszeri betegségekhez szorosan kapcsolódik a cukorbetegség. A nem inzulinfüggő, többségében elhízással járó időskori cukorbetegség esetében a legtöbbször elegendő a finomított szénhidrátok bevitelének csökkentése, a teljes őrlésű gabonák fogyasztásának növelése, a rendszeres testmozgás – és nincs szükség gyógyszerre vagy inzulinra. A növényi eredetű, nem finomított és nem koncentrált táplálékok alig tartalmaznak nagy inzulinigényű, egyszerű szénhidrátokat, cukrokat.

Sajnos korunk népbetegsége a csontritkulás, amely a csontok kalcium- és ásványianyag-tartalmának csökkenését jelenti, és növeli a csonttörések kockázatát. Ma már ismert, hogy a növényi eredetű kalcium jobban beépül a csontszerkezetbe, és tartósabban bent is marad. Az állati eredetű fehérjék nagyfokú bevitele a fehérjék bontása során keletkező foszfátokkal együtt a bevitt kalciumot ki is üríti. Ilyen hatású a túlzott sóbevitel és az alkoholfogyasztás is. A fiatalok körében szinte általánosan elterjedt kólafogyasztásnak szintén hasonló hatása van. A lebomlásakor keletkező foszfát nagymértékben üríti a szervezet kalciumtartalmát, már fiatalkorban megteremtve a csontritkulás alapját.

Mit tehetünk az ilyen önpusztító életmód és táplálkozás megváltoztatásáért? Sajátítsunk el olyan étkezési szokásokat, amelyek védik az egészségünket, és igyekezzünk a környezetünkben élőket is megismertetni ezekkel.

 

Őrző-védők

Néhány jó tanács a változtatáshoz:

– Táplálkozzunk változatosan, így minden szükséges tápanyaghoz hozzájutunk.

– Kerüljük a zsíros ételeket, és növényi olajat is mértékkel használjunk.

– Használjunk kevés sót, és felejtsük el az erős fűszereket: bors, erős paprika, mustár és ecet.

– Cukrot, édességet, süteményt ritkán és keveset fogyasszunk.

– A napi két-három főétkezés között csak vizet fogyaszszunk (legalább napi nyolc pohárral), és soha ne nassoljunk. Kerüljük az üdítőnek nevezett, rengeteg cukrot tartalmazó italokat.

– Reggelire fogyasszunk bőségesen gabonafélét és gyümölcsöt. Ebédre inkább zöldségfélét együnk a gabonafélék mellé, s ne feledkezzünk meg a hüvelyesekről és a diófélékről sem. Korán és könnyűt vacsorázzunk. A napi táplálék jelentős része lehetőleg nyers, friss állapotú legyen.

– Az elfogyasztott táplálék ismert minőségű legyen, és ne tartalmazzon tartósítószereket és színezékeket.

– Teljes őrlésű gabonaféléket használjunk.

– Legyen kellemes hangulatú minden étkezési alkalom.

– Kerüljük a közismerten káros szokásokat (dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás), a koffeintartalmú italokat (kávé, fekete tea, kólafélék), és naponta 20-30 percet intenzíven mozogjunk (séta, torna, úszás, kertészkedés).

– Nem csak test az ember. Lelki és szellemi dimenziónk táplálására fordítsunk ugyanolyan figyelmet. Tekintsük át: nem szenvedünk-e lelki, szellemi hiánybetegségekben?

– Egészségünket és életünk teljessé tételét szolgálja, ha segítő szeretettel fordulunk embertársaink felé. 

 

 

*

Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) által 1985–88-ban készített Első magyarországi reprezentatív táplálkozási vizsgálat (EMRTV, 16 641 fő) mérései alapján a túlsúlyos vagy elhízott nők aránya 62 százalék, a férfiaké 58 százalék volt. Az 1992–94-ben elvégzett táplálkozási felmérésben (OÉTI, 2559 fő) a fenti arányok 49, illetve 63 százaléknak bizonyultak. A Központi Statisztikai Hivatal 1994-es Egészség-magatartás vizsgálata (5476 fő) szerint a túlsúlyosak vagy elhízottak aránya nőknél 40, férfiaknál 47 százalék volt a kérdőíves felmérés alapján. A Népjóléti Minisztérium Világbanki Programirodája által támogatott Szívbarát Program 1997 tavaszi és azt követően ismételt kérdőíves felmérései (alkalmanként 3 ezer személy) a túlsúlyos vagy elhízott lakosok arányát 39 százaléknak találták.

Az EMRTV szerint 4 g/nap mennyiségnél kisebb nátriumbevitelt a férfiak mindössze 6, a nők 15 százalékánál lehetett kimutatni.

A magyar táplálkozásra (is) jellemző igen nagy nátriumbevitel mintegy kétharmada nem a sózási szokásokból (ami a fogyasztó elhatározásától függően változtatható), hanem az élelmiszerek nátriumtartalmából származik, ez utóbbin pedig csak az élelmiszeripar tudna változtatni. A napi 2 g-os nátriumbevitel elérése a lakosság körében akkor remélhető, ha az élelmiszergyártók a jelenleginél jóval kisebb nátriumtartalmú élelmeket állítanak elő.

Az 1990-es évek első felében elvégzett táplálkozási vizsgálat (QRTV, 1992–94) eredményei szerint a zsiradékokból származó energia aránya a férfiaknál és a nőknél a napi energiabevitel 40, illetve 38 százalékát tette ki. A férfiak átlagos napi zsiradékbevitele mintegy kétszer, a nőké nem egészen másfélszer nagyobb volt, mint az ajánlható mennyiség.

A táplálkozási vizsgálatokból kiderült, hogy Magyarországon a férfiak átlagos koleszterinbevitele csaknem kétszer, a nőké csaknem 40 százalékkal nagyobb az ajánlott mennyiségnél.

 

(Megjelent az Új Életmód egészségmagazin 2008/1. számában)

További cikkeink:

A „sola Scriptura” vagy „sola ecclesia” dilemmája

2018. augusztus 24.

Nem szokványos a cikk címében szereplő alternatíva – „egyedül az Írás” vagy „egyedül az egyház” – felállítása. Azonban a két végső tekintély közötti választás kényszerűsége ma valóságos dilemma mind a keresztény egyházi közösségek, mind az egyes keresztények számára. Ez a kategorikus állítás magyarázatot kíván.

Mit kezdjünk a nyelvünkkel?

2018. augusztus 15.

A közelmúltban kezembe került egy újság, melynek egyik rovatában ismert embereknek tesznek fel rövid személyes kérdéseket, s ezekre olykor igen érdekes és elgondolkodtató válaszok születnek. Fischer Iván karmestertől, a Budapesti Fesztiválzenekar vezetőjétől többek között ezt kérdezték: „Mi az a téma, ami a leginkább idegesíti, amiről nem szeret beszélni?” A tömör válasz így hangzott: „A fölösleges panaszkodás, céltalan háborgás nagyon idegesít. Egyáltalán az, ha valaki folyton helyszíni közvetítést ad a rossz érzéseiről.”