Keresztény Advent Közösség
Hírek, aktualitások Elemzések, tanulmányok Testi-lelki egészség Biblia

Bibliás ébredési mozgalom Pest-Budán az 1830–40-es években

Dátum: 2019. május 7. Szerző: Holló Péter

A történelem folyamán a Biblia-terjesztés sokáig nem valósulhatott meg tömeges méretekben. Áttörés ezen a területen – Magyarországot is beleértve – csak a 18–19. század fordulóján történt. 

 

A történelem folyamán a Biblia-terjesztés sokáig nem valósulhatott meg tömeges méretekben. Ennek okai a következők voltak: 1. A nyomtatott kiadványokhoz, könyvekhez csak drágán lehetett hozzájutni. Bár a 16. században elkezdték lefordítani a Bibliát különféle nemzeti nyelvekre, ám az emberek nem tudták megfizetni a kiadványokat, szinte luxuscikknek számított a nyomtatott könyv. 2. A római egyház hosszú időn át nem támogatta a Biblia terjesztését. Elég, ha ugyanebből a századból csupán IV. Pál pápa (1555–1559) tevékenységét említjük meg, aki megalkotta az Index librorum prohibitorumot, a tiltott könyvek jegyzékét, amely listán a Biblia számos nemzeti nyelvű fordítása szerepelt. Római katolikus – vagy éppen más vallású – hívőnek tehát nem volt ajánlatos kézbe vennie ezeket a kiadványokat. 3. A Biblia tömeges terjesztésének ügye mellé különös módon maga a protestantizmus sem állt oda igazán. Péter Katalin kiváló tanulmányában1 bizonyítja, hogy például már a reformátorok nemzedékében sem volt egyöntetű vélemény a tekintetben, hogy szükséges illetve helyes-e a hívőknek egyénileg olvasniuk a Szentírást. Aggódva amiatt, hogy a hívek a saját maguk elgondolása szerint kezdik magyarázni az Írást, többen – közöttük Kálvin is – a Biblia helyes magyarázatára helyezték a hangsúlyt, s nem szorgalmazták a hívek általi olvasást és a Biblia-terjesztést sem.

Áttörés ezen a területen – Magyarországot is beleértve – csak a 18–19. század fordulóján történt. 1799-ben alakult meg a Vallásos Traktátus Társaság, majd 1804-ben a Brit és Külföldi, 1816-ban pedig az Amerikai Bibliatársulat. A társulatok fő célja a Biblia tömeges méretekben történő terjesztése volt. A Brit és Külföldi Bibliatársulat (BKBT) adománya segítségével Magyarországon is létrejöhetett egy szervezet: 1811-ben megalakult a Magyar(országi) Biblia Intézet. A létrejött intézetről keveset tudunk, de annyi bizonyos, hogy 1811 és 1816 között több nyelven nyomtattak Bibliákat. 1816-ban a BKBT megpróbálkozott egy nemzeti Biblia-társulat létrehozásával, de az osztrák kormányzat és a Vatikán határozott ellenállása miatt ez meghiúsult. (Ez év júniusában még egy pápai bullát is kiadtak a BKBT munkája ellen.) Többévnyi sikertelen próbálkozás után, 1828-ban tudta folytatni munkáját a társaság, és erőfeszítéseik eredményeképpen 1832-ben kiadták Sárospatakon a Károlyi-fordítású Bibliából az Újszövetséget.2

 

Mária Dorottya, József nádor felesége 

A fordulatban – és egyben az 1832-es Újszövetség-kiadásban – nem kis szerepe volt egy magas rangú támogatónak: Mária Dorottya, József nádor harmadik felesége hosszú időn keresztül intenzíven támogatta a Biblia-terjesztés munkáját.

Mária Dorottya württembergi hercegnő volt, vallására nézve evangélikus, ezen belül a pietista irányzat követője. Miután 1819-ben házasságra lépett a nádorral, és Magyarországra költözött, egyre növekvő aggodalommal szemlélte a magyarországi protestantizmus ügyét. Amint azt szűkebb körben többször is elmondta: éveken át imádkozott a magyarországi lelki ébredésért – azért, hogy élő hitű, krisztocentrikus lelkipásztorokkal ajándékozza meg Isten a magyar népet; különben félő, hogy egy-két emberöltő után a magyar protestantizmus létezése is kérdésessé válik.3

Ezzel összefüggő kérdés volt az is, hogy ki lesz a nádorné udvari lelkésze. Christóffy István, Wimmer Gottlieb Ágoston és Bauhofer György közül Mária Dorottyának – noha egyébként mindhármukat a „kereszt prédikátorának” tartotta, és igen jó véleménye volt róluk – végül az utóbbira esett a választása, és így az 1840-es évektől kezdve Bauhofer is tevékenyen közreműködött a megújulásban. Mindemellett a főhercegné maga is komoly Biblia-olvasó volt, és katolikus vallású férjét is rávette, hogy együtt olvassák az Igét.4

A Brit és Külföldi Bibliatársulatnak el is kelt a felsőbb helyről jövő segítség, mivel a Habsburg-udvar és a katolikus egyház továbbra is ott gátolta a munkájukat, ahol csak tudta. Ennek ellenére 1840-ben már több mint kétszáz főből álló elosztói hálózat működött az országban. A hálózat megszervezésében – Mária Dorottya segítsége mellett – oroszlánrészt vállalt a már említett Wimmer Gottlieb Ágoston evangélikus lelkész, akit voltaképp az első hazai Biblia-árusnak tekinthetünk. Különös módon nemesek is részt vettek a terjesztés előremozdításában, például gróf Zay Károly vagy Pulszky Ferenc.

Új lendületet adott a munkának a Skót Misszió letelepedése Budapesten. 1841-től a skót államegyház, a Church of Scotland misszionáriusokat küldött az országba,5 és nekik kifejezett céljuk volt a zsidókért végzett munka, az evangélium terjesztése a zsidóság irányába. Ezenkívül nyitottak voltak a hazai protestantizmus ügyének felkarolására is, így szándékaik találkoztak Mária Dorottya elképzeléseivel. A nádorné őket is komoly támogatásban részesítette, és egyben védelmet is nyújtott nekik – többek között hatástalanította a titkosrendőrség és a katolikus egyház felől érkező feljelentéseket.

A Skót Misszió eredményes munkát végzett a zsidóság körében – nem kis mértékben azért, mert egy igen egyszerű és hatékony, a Biblia által is javasolt módszert alkalmaztak: az áttért zsidókat azonnal munkába állították. Megbízták őket azzal, hogy amint Pál apostol, a megtérésük után ők is menjenek el a saját népük közé, és beszéljenek arról az örömhírről, amit megértettek. Így jutottak el a zsinagógákba, ahol lehetőségük nyílt a kiadványaik terjesztésére. Az iratterjesztést természetesen több esetben is akadályozták a helyi hatóságok – egy feljegyzés szerint egyszer az összes terjesztőt bebörtönözték Pesten.6

Néhány szót a példányszámokról: a Brit és Külföldi Bibliatársulat 1842-ig 54 500, 1844-ig 80 ezer Bibliát vagy Újszövetséget terjesztett el. 1848-ig a társulat kőszegi nyomdájában 13-szor adták ki a Bibliát, és 25 alkalommal az Újszövetséget – Mária Dorottya jelentős anyagi segítségével. Az 1848-ig forgalomba került összes kiadvány példányszáma összesen 337 960 volt.7 Ezek – az akkori viszonyokat, például az analfabétizmus nagy arányát is figyelembe véve – hatalmas számok. Az 1848 előtti növekedés ugrásszerű volt, ami mutatja, hogy mennyire nagy igény volt ezekre a kiadványokra. Ezek a művek pedig felkeltették az érdeklődést a Biblia-körök iránt, amelyekből szintén működött néhány Budán.8

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején a misszionáriusok örültek a kivívott eredményeknek, és annak, hogy végre szabadon folytathatják a tevékenységüket. 1848-ból való az egyik skót misszionárius, William Wingate érdekes feljegyzése: „A birodalmak megrázkódtatása és a királyságok elvettetése közepette, amelyek hosszú ideig egyesültek, hogy az Antikrisztus bálványimádó rendszerét fenntartsák majdnem 1260 éve Európa nagy része felett – Európa még mindig ennek a lélekromboló tévedésnek a kötelékében van.”9 Ez a mondat is jelzi, hogy a 19. század elején induló európai, majd az ennél mintegy negyedszázaddal későbbi amerikai adventmozgalom hatása nem elhanyagolható. Ez a mozgalom figyelt fel a Dániel és Jelenések könyvében összesen hétszer előforduló 1260 éves próféciára, amelyre Wingate is hivatkozik.

1848/49-ben a Biblia-terjesztés még erőteljesebben folytatódott.10 A szabadságharc folyamán a reformátusok, evangélikusok és baptisták együttműködtek az iratterjesztés munkájában. Bauhofer egyik templomában létrehoztak egy Biblia-lerakatot, így még szervezettebben tudták ellátni a feladatukat. Az iratterjesztés ebben az időben sem volt veszélytelen vállalkozás, hiszen a Habsburg-udvar a felforgató tevékenység egyik melegágyának tartotta ezt a protestáns kezdeményezést – de a komolyabb retorziót sikerült elkerülniük. Igaz, 1848. szeptember 6-án a brit állampolgároknak el kellett hagyniuk Pestet, így a Skót Misszió tagjainak is távozniuk kellett.

A szabadságharc leverése után a munka új lendületet vett, és egészen 1852-ig még több kiadványt tudtak elterjeszteni a misszionáriusok. A kedvezőtlen politikai körülmények ellenére ezt az időszakot tekinthetjük a munkájuk csúcspontjának.

1852-re aztán a Biblia-terjesztést az államhatalom teljesen felszámolta, és 1861-ig nem is engedélyezték a Brit és Külföldi Bibliatársulat tevékenységét.11 Időközben a nádorné által nyújtott védettség is megszűnt, mivel József nádor 1847-ben elhunyt, Mária Dorottyát pedig Bécsbe rendelték. Az elterjesztett Szentírásokat és traktátusokat azonban már nem lehetett visszavonni, ezek csendben tovább végezték munkájukat.

 

 

Jegyzetek

1 Péter Katalin: A bibliaolvasás mindenkinek szóló programja Magyarországon a 16. században. Századok, 1985/4.

2 Kovács Ábrahám: A protestáns Biblia- és iratterjesztés kezdetei Magyarországon 1811–1851. A budai Habsburg-udvar, a pesti reformátusok és zsidók és az angol evangelikalizmus együttműködése I. Református Egyház, 2009/2., 37.

3 Fabiny Tibor: A Magyarországi Evangélikus Egyház rövid története. Budapest, 1997, 56.

4 Uo., 57.

5 Id. Fabiny Tibor: Kincs a cserépedényben. Bauhofer György élete 1806–1864. Budapest, 2000, 50. o.

6 Kovács Ábrahám: i. m., 40.

7 Kovács Ábrahám: i. m., II. Református Egyház, 2009/3., 63.

8 Fabiny Tibor: i. m., 58–59.

9 Kovács Ábrahám: i. m., 64.

10 1848-ban a híres Landerer és Heckenast nyomda is kiadott egy hitmélyítő művet: David Bogue: Az Újtestamentum isteni tekintélyéről. Pest, 1848.

11 Kovács Ábrahám: i. m., 65.

 (Megjelent a Sola Scriptura folyóirat 2010/1. számában)

További cikkeink:

Isten predesztinációs tervének dinamikus természete

2019. július 1.

Isten predesztinációs terve azonos az egész történelmet átfogó megváltási tervével, amelybe az egyének életére és „előre elkészített jó cselekedeteire” vonatkozó „végzések” úgy épülnek bele, mint egy óriási méretű mozaikképbe annak alkotó kockái.

„Mi tehát a hit általi megigazulás?”

2019. június 4.

„Az evangélium veleje és alapja az, hogy mielőtt példát vennél Krisztusról, felismered és elfogadod Őt mint Isten ajándékát és adományát, mely immár a tiéd… Lásd, ez a helyesen fölismert evangélium, ez Isten túláradó jósága, amit egyetlen próféta, apostol, angyal sem ábrázolt teljes egészében, s egy szív sem volt képes eléggé csodálni és megragadni…”