Keresztény Advent Közösség
Hírek, Kürtszó Elemzések, tanulmányok Testi-lelki egészség Biblia

Ki a történelem ura, irányítója?

Dátum: 2018. szeptember 07. Szerző: Vankó Zsuzsanna

Sok keresztény úgy gondolja, hogy Isten ott van a történelem eseményei mögött, Ő tereli azokat valamiféle pozitív kibontakozás és végcél felé a háttérből. Mit mond erről a keresztény tanítás ősforrása, a Biblia?

„Ne gondolják, kérem, hogy létezik akár csak egyetlen olyan államférfi is, aki nemhogy irányítani, hanem csupán áttekinteni, átlátni is képes volna azt, ami egy adott pillanatban a világon történik” – mondta egy előadáson a Magyar Távirati Iroda külpolitikai főszerkesztő-helyettese valamikor az 1970-es évek elején.

Sok keresztény úgy gondolja, hogy ha ilyen ember nincs is, Isten azért ott van a történelem eseményei mögött, Ő tereli azokat valamiféle pozitív kibontakozás és végcél felé a háttérből. Mit mond erről a keresztény tanítás ősforrása, a Biblia?

Jézus az alábbi kijelentést tette szenvedéstörténete küszöbén, a Getsemáne-kertben történt elfogatása előtt: „Jön e világ fejedelme, de énbennem nincsen semmije.” (Jn 14,30) A Bibliában Sátánnak (héber név, jelentése: ellenség) és ördögnek (görög diabolosz, jelentése: vádoló) nevezett természetfeletti lényre utalt ezzel. Ő a történelemben zajló események, ezen belül az ellene irányuló támadások fő mozgatója – ezt érzékeltette Jézus a kijelentésével. Pál apostol egy szinonim kifejezést alkalmaz: „e világ istenének” nevezi a bűn (az önzés, az énközéppontúság) szerzőjét (2Kor 4,4). Ez az ősellenség így dicsekedett a Megváltó megkísértésekor, miután „egy szempillantásban” megmutatta neki „e világ minden országát, és azok dicsőségét”: „Nékem adatott, és annak adom, akinek akarom.” (Mt 4,8; Lk 4,6) Ez az állítása féligazság volt az Írás szerint, mert a Teremtő nem szolgáltatta ki neki a Földet. Sátán azon az alapon uralja a világot, hogy az emberek túlnyomó többsége az ő találmányát, az önzés törvényét követi. Jézus és az evangéliumok valóságosan létező személyként szólnak tehát Sátánról, noha az emberek, sőt a keresztények többsége is csupán mitikus figurának tekinti őt. Jézus jellemzése szerint „emberölő volt kezdettől fogva, nem állott meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és hazugság atyja” (Jn 8,44).

 

Zichy Mihály: A démon fegyverei – A rombolás géniuszának diadala (1878)

 

Zichy Mihály a lényeget ragadta meg – biblikus nézőpont szerint –, amikor a Földünkön történő gonosz dolgok „karmestereként” ábrázolta Lucifert A pusztítás géniuszának diadala, avagy A démon fegyverei című képén. „A leghumánusabb, legnagyobb eszmék csakis az érettük kiontott vérben, rombolásban vernek gyökeret… A pillanatnyi diadal: a Pusztítás diadala… Hadd fussa át képem a világot, mint egy fájdalmas és ijesztő sikoltás” – írta Zichy a festményével kapcsolatban, amelyet az 1878-as párizsi világkiállításra készített.

A Miatyánk mintaimádsága, amellyel Jézus tanította imádkozni a tanítványait, ugyancsak markánsan fejezi ki, hogy ki a világ fejedelme és a történelem ura ténylegesen. A „jöjjön el a te országod” kérés arra utal, hogy jelenleg nem Isten uralma érvényesül a Föld és annak történelme felett. A „legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is” kérés szintén arról tanúskodik, hogy döntően nem a Teremtő akarata érvényesül ezen a világon. Az imádság vége pedig – „szabadíts meg a gonosztól!” (avagy „a Gonosztól”)1 – szintén egyértelművé teszi, ki a világ fejedelme jelenleg. A Miatyánk erőteljesen érzékelteti, hogy Isten csak segítségül hívásokra avatkozik be a földön zajló eseményekbe, mivel tiszteletben tartja az emberek szabad választását. Senkire nem kényszeríti rá a maga uralmát, noha „Ő ad mindeneknek életet, leheletet és mindent” (Ap csel 17,25).

Ugyanakkor mégis ellenőrzése alatt tartja a történelmet. Hagyja érvényesülni az „amit vet az ember, azt aratja” (Gal 6,7) törvényt, de eközben folyvást előreviszi és maradéktalanul megvalósítja a történelembe ágyazott megváltási tervét. Hagyja, hogy mindenki tegye azt, amit akar a saját indítékai szerint – még ha az gonosz is –, de „elforgatja a nemzetek tanácsát, és meghiúsítja a népek gondolatait” (Zsolt 33,10). Az ő „tanácsa” viszont „megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről nemzedékre” (Zsolt 33,11).

Az emberek szabad választása és cselekvése folytán tehát nem Isten a történelem ura jelenleg. Mégis „övé a bölcsesség és az erő, Ő változtatja meg az időket és az idők részeit, dönt királyokat és tesz királyokat” (Dn 2,20). Azaz bizonyos pontokon, amikor szükségesnek látja, beavatkozik a történelem menetébe. Nem erőszakosan, hanem oly módon, hogy „elforgatja” bölcsességével a történelemben zajló folyamatokat a megváltási terv és az őt segítségül hívók javára.

Figyelemre méltó Josephus Flavius történetíró (i. sz. 1. század) megállapítása, amelyet Dániel könyve méltatása kapcsán tett: „Mennyire tévednek az epikureisták, ha azt hiszik, hogy az életben nincs gondviselés, hogy Isten nem törődik az emberek dolgaival… Mert nem lehetnénk tanúi annak, hogy [Dániel] jövendölései mind beteljesültek, ha a világon mindent csak a véletlen irányítana.”2

Mindemellett – amint az előzőekből is nyilvánvaló lett – Isten nem irányítja kézi vezérléssel a történelmet, egy az egyben semmiképpen nem áll az ő uralma alatt. Sokkal inkább, sokkal jellemzőbben érvényesül a démoni befolyás. Ezért is jelentette ki Jézus: „Az én országom nem e világból való.” (Jn 18,36) A történelem nem egyfajta spirituális evolúcióról szól, hanem ellenkezőleg, „a bűn pedig teljességre jutva halált nemz” törvényszerűség érvényesüléséről (Jak 1,15). Isten lassítja, fékezi ezt a folyamatot titokzatos, „szüntelen munkálkodásával” (Jn 5,17), és ebbe a jóra készséges emberi eszközöket is belevonja, utat készítve ezzel a megváltási terv megvalósulásának. Végül azonban a történelem mégis beletorkollik – Jézus félreérthetetlen kijelentése szerint – egy olyan „nyomorúságos időbe, amely nem volt, mióta nép kezdett lenni” (Mt 24,21–22; vö. Dn 12,1). Ekkor következik be – számos egyértelmű, határozott bibliai ígéret szerint – a soha nem hitt és emberileg szinte elképzelhetetlen esemény: Jézus Krisztus isteni hatalommal visszatér, hogy monumentális és erkölcsileg tökéletes igazságszolgáltatás nyomán újjáteremtse a Földet, amit azután örökségül ad a „szelídeknek” (Mt 5,5). Csakis ekkor, csakis ezt követően lesz Isten osztatlanul a (további) történelem ura. Ekkor lesz valósággá az igazságos társadalom, a boldog emberi közösség álma a földön. Péter apostol így ír erről: „Új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.” (2Pt 3,13) 

 

Jegyzetek
1 Az Újszövetség szövegét őrző legrégibb kódexekben nincsenek megkülönböztetve a nagy- és kisbetűk, továbbá a gonosz szó a Kísértőt is jelölheti, akitől végső soron minden gonosz és rossz dolog származik.
2 A zsidók története. Európa Kiadó, Budapest, 1980, 243.
(Megjelent a Sola Scriptura folyóirat 2010/2. számában)

További cikkeink:

Szeretettel köszöntünk mindenkit!

2022. június 26.

Kedves érdeklődők, gyülekezeteink istentiszteleti beosztását itt lehet megtekinteni. Online alkalmaink továbbra is követhetőek. Weboldalunk jobb oldalán található "Youtube élő adás" feliratra kattintva szombat délelőttönként tizenegy órakor élő istentisztelet látható. Továbbá Youtube csatornánkon és médiatárunkban rendelkezésre állnak korábbi video- és hanganyagaink.

Mindenkit szeretettel várunk!

Idejétmúltak-e a reformáció alapelvei?

2023. október 31.

Kegyelemből, a Megváltó érdemeibe vetett hit által lesz az ember Isten igazságának részesévé, nem pedig a saját vezeklésével, teljesítményeivel, avagy a közbenjáró szentektől kölcsönzött érdemek által. Ez volt Luther nagy, felszabadító felfedezése. Valóban ez az evangélium lényege, olyan hatalmas, örökkévaló jó hír az ember számára, amely sohasem fakulhat meg.