„Ha valaki újonnan nem születik…” | Kerak
Keresztény Advent Közösség
Hírek, aktualitások Elemzések, tanulmányok Testi-lelki egészség Biblia

„Ha valaki újonnan nem születik…”

Dátum: 2018. július 30. Szerző: Vankó Zsuzsanna

Matthias Stomer: Krisztus és Nikodémus

 

„Féltem, hogy elrepülök” – Akiket megszólít az Úr címmel közölt cikket a Magyar Narancs 2016. augusztus 4-ei számában. A cikk szerzője nem hibáztatható azért, hogy olyan alapvető – vagy ha úgy tetszik, klasszikus – keresztény fogalomról, mint a megtérés, akaratlanul is torzképet nyújt írásában. Nemigen része ma az általános műveltségnek a kereszténység, a keresztény eszmék ismerete történeti valóságukban, ami ennélfogva nem is kérhető számon. Teológiai főiskolai tanárként azonban szükségesnek tartom, hogy a lap olvasói teljesebb és pontosabb képet kapjanak a szóban forgó fogalomról.

Főként a cikk alábbi, általános érvényűnek ható megállapításaira utaltam az előbbiekben: „A megtérés olyan valláslélektani jelenség, ami minden embernél egyedi, de magának a megtérési folyamatnak vannak általános jellemzői. A megtérés azokra az emberekre jellemző, akik folyamatosan elemzik életüket, és van valamilyen kapcsolódási pontjuk a valláshoz. (…) A megtérés előtti fázist olyan negatív érzelmek jellemzik, mint a levertség, elkeseredettség, düh, tanácstalanság, meg nem értés, elutasítás (…). Nincsen abban semmi misztikum, ha az elégedetlen emberek vallási közösségekhez fordulnak.”

Nem ritka, hogy a megtérés fogalma körüli tájékozatlansággal találkozik az ember. Az Irányváltás – humán értelmiségiek megtérése című kiadvány bemutatóján (Luther Kiadó – Hermeneutikai Kutatóközpont, 2009) például kérdésként hangzott el, hogy vajon mindenkinek szüksége van-e egy megtérési tapasztalatra, aki Krisztus-követővé, kereszténnyé akar lenni. Rangos, szakmabelinek számító személy felelt erre úgy, hogy nem feltétlenül. Idézem Jézus két kijelentését, amely cáfolja ezt az állítást, és amiből az is kiderül, hogy a megtérés (pontosítva: a Krisztus-követés kezdő lépését jelentő megtérés) és az újjászületés (erről is szólt egy nyilatkozó a cikkben) egy és ugyanaz, mintegy váltófogalomnak tekinthetők: „Bizony, bizony mondom néktek, ha meg nem tértek… semmiképpen nem mentek be a mennyek országába.” (Máté evangéliuma 18,3) „Bizony, bizony mondom néked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja Isten országát.” (János evangéliuma 3,3)

A megtérésnek fordított, eredeti újszövetségi szó (metanoia) a gondolkodásmód megváltozását jelenti. Az újjászületésnek vagy felülről születésnek fordítható újszövetségi kifejezés (anothen gennéthénai) pedig szintén gyökeres fordulatra utal az ember életében, amikor is gondolkodásában, életszemléletében, Istenhez és emberekhez való viszonyában olyan változás áll be, mintha csak újraszületett volna. A gondolkodásbeli fordulat lényege ez: az énközéppontú gondolkodásmód átvált „te és ti”-középpontú gondolkodásmódra, az Istentől való elidegenedés, a vele szembeni kételyek vagy akár ellenséges, lázadó érzelmek pedig átváltanak az Isten létezése felőli meggyőződésre és iránta való bizalomra.

Ez a fordulat távolról sem csak az önelemzésre hajlamos, depressziós és elégedetlen emberek életében következhet be, akiknek eleve volt valamilyen vallási kapcsolatuk vagy kötődésük. Az említett, Irányváltás című kötet bevezetőjében írja Ritoók Zsigmond: „A helyzet, amelyben ez a másképp gondolás elkezdődik, mindenki esetében más. Annak a négy személynek az esetében is, akiknek a vallomásai itt olvashatók. Bizonyos közös vonások mégis vannak. Mind a négyen értelmiségiek – nem fogyatékos képzettségűek. Pályáján mind a négy szépen haladt előre – külső körülményeik nem voltak válságosak. Mégis hirtelenül, vagy egy folyamat eredményeképpen, gyökerében másképp kezdték látni a világot…”

A megtérés vagy újjászületés mögött, még ha végül egy különleges tapasztalatban teljesedik is ki, mindig belső folyamat van. Ez olyan finoman és fokozatosan halad előre, hogy részben megfoghatatlan, nemcsak kívülállók számára, de még annak is, akiben végbemegy. Erre utalt Jézus nevezetes válasza a zsidók főemberének, Nikodémusnak arra a kérdésére, hogy miként születhet újjá az ember: „A szél fúj, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön és hová megy, így van mindenki, aki Lélektől született.” (János evangéliuma 3,8)

A cikkíró az úgynevezett élménykereszténység mai irányzatához tartozó jelenségeket ismertetett. Ez azonban nem általánosítható, nem azonos a megtérés eredeti keresztény fogalmával és tapasztalatával.

(Megjelent a Magyar Narancs 2016. szeptember 15-i
és a Sola Scriptura folyóirat 2016/3. számában)

További cikkeink:

Mit kezdjünk a nyelvünkkel?

2018. augusztus 15.

A közelmúltban kezembe került egy újság, melynek egyik rovatában ismert embereknek tesznek fel rövid személyes kérdéseket, s ezekre olykor igen érdekes és elgondolkodtató válaszok születnek. Fischer Iván karmestertől, a Budapesti Fesztiválzenekar vezetőjétől többek között ezt kérdezték: „Mi az a téma, ami a leginkább idegesíti, amiről nem szeret beszélni?” A tömör válasz így hangzott: „A fölösleges panaszkodás, céltalan háborgás nagyon idegesít. Egyáltalán az, ha valaki folyton helyszíni közvetítést ad a rossz érzéseiről.”

„Miről ismerhetjük meg, hogy kedvet találtunk előtted?”

2018. augusztus 5.

Csak időnként akarjuk tapasztalni Isten jelenlétét az életünkben, vagy arra vágyunk, hogy folyamatos kapcsolatban legyünk vele? Isten, aki feltétel nélkül szeret bennünket, feltételekhez köti-e azt, hogy „közöttünk lakhasson”? Erre a kérdésre is a Szentírásban érdemes keresnünk a válaszokat.